Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
a szó- és írásbeli ügyintézés menetéről, az erdélyi főispánokat illetően sem tudunk semmit. Alispán. A főispánok hatalmi helyzetét a vármegyékben mutatja, hogy az alispánokat nemcsak a középkorban, hanem az újkor első századaiban is sok helyen és hosszú ideig ők nevezték ki, nem pedig a megye közönsége választotta. Az alispáni tisztségnek átalakulása főispáni familiárisból a vármegyei önkormányzat vezetőjévé fokozatos fejlődés eredménye, amely fejlődés az* ország különböző megyéiben más-más ütemben folyt le és általános vonásokon kívül helyi sajátosságokat is feltüntet. Eredményeképen pl. a magyarországi alispánok egészen más szerephez jutottak, mint az erdélyiek. Lényegét tekintve kettős küzdelem kimenetelétői függött az alispáni állás sorsa. Az egyiket a rendek vívták az uralkodói hatalommal, a másikat a rendiség keretén belül a főnemesség a köznemességgel. A főnemesség diadala a főispánok győzelmét jelentette, a köznemességé a vármegyéjét. A rendiséget az uralkodóval szemben a főnemesség vezette, tehát éppen a király által kinevezett főispánok. Ez a magyarázata annak a különben érthetetlen ténynek, hogy az uralkodó az alispáni tisztség betöltésének kérdésében nem az őt képviselő főispánok, hanem a vármegye mellé áll, hogy ezáltal a főnemesség túlságos befolyását csökkentse, s közvetve a rendiséget gyengítse. A társadalmi és gazdasági erőviszonyok ismerete nélkül az alispánság történetét nem érthetjük meg. Jellemző etekintetben, hogy a főispánok alispánkinevező jogának korlátozása Mátyás és a Jagellók korában kezdődött, amikor a köznemesség az uralkodó támogatásával sikeresen szállott szembe a főnemességgel. A harc egyes meneteit a törvények is tükrözik. Az 1486 :60. tc. még csak annyit mondott, hogy a főispánok megyebeli jeles férfiakat tegyenek meg alispánokká. Az 1492: 80. tc. már azt is megkívánta, hogy az alispánok az előkelőbb nemesek közül valók legyenek. Ezektől ugyanis inkább lehetett várni, hogy kinevezőjükkel szemben önállóan is megállják helyüket. Az 1504: 2. tc. azután a fősipáni kinevezés érvényét a vármegyei nemesség hozzájárulásához kötötte. 1 ) Lényegében azonos módon rendelkezett az 1548:70. tc. is. 2 ) A főispánok és a vármegye küzdelme az alispánválasztás kérdésében eszerint kompromisszummal végződött. A vármegye kivívta ugyan, hogy hozzájárulása nélkül a kinevezés érvénytelen, azt azonban nem tudta elérni, hogy a főispánokat az állás betöltésénél egészen háttérbe szorítsa. A törvény értelmében az alispáni állást a főispánok és a vármegyék ettől kezdve közösen töltötték be. Atekintetben azonban, hogy ez miként történjék, hallgatott a törvény, s ezáltal lehetővé tette, hogy az ország egyes megyéiben a társadalmi és gazdasági viszonyok különbözőségének megfelelően más-más gyakorlat alakuljon ki. Volt olyan megye, ahol a főispán jelöltjei közül a közgyűlés választott. Másutt a közgyűlés jelölt és a főispán választott. Ismét másutt a főispán is jelölt, meg a közgyűlés is, a közgyűlés választott. Közgyűléstől független főispáni kinevezés és főispántól független közgyűlési választás is x ) Quem (t. i. az alispánt) tarnen absque consensu et voluntate nobilium illius comitatus eligere nusquam valeat neque possit (t. i. a főispán.) 2 ) Vicecomites non per comitem solum, sed consensu totius comitatus iuxta egni décréta eligantur.
