Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
ságot. Az az állítás pedig, hogy a sedria a XVII. században a generális congregatioból alakult ki a megyei bíráskodás állandó szervévé, nyilvánvaló félreértés vagy elírás. 1 ) Közelebb jár az igazsághoz az a felfogás, amely a sedriának a vármegyei közgyűlésből való kiválását a XIV—XV. századra teszi, megjegyezvén, hogy a jogtörténelem erről a folyamatról, valamint az autonóm megyei bíráskodás kibontakozásáról, úgyszólván semmit sem tud. 2 ) Véleményem szerint nem lehet, de felesleges is, a vármegyei közgyűlést a törvényszékből száramztatni, vagy viszont, ezek inkább testvérintézmények, közös ősnek, a vármegyei nemesség első tanácskozásainak és ítélkezéseinek, a leszármazottai. Szervezeti és hatásköri különválásuk egyes megyékben előbb, másutt csak jóval később következett be. Erdélyben pl. az egész XVI. és XVII. század folyamán zavaros a helyzet, nemcsak szervezetileg és hatáskörileg nem lehet éles határvonalat húzni közgyűlés és derékszék között, hanem az elnevezés is egészen ingadozó, s »jóformán a vármegyei jegyző pennájától függ, hogy valamely gyűlés, eltekintve tartalmától, congregatio vagy sedes nevet visel-e.^) A közgyűlésen minden nemes személyesen megjelenhetett, a tanácskozásban és a határozathozatalban részt vehetett, aki a megye területén lakott, vagy ott birtoka volt. Nem nemesek részvételére a XVI. században már nem akad példa. A szabad királyi és bányavárosokat, ha a megye területén birtok fölött rendelkeztek, követek képviselték. Ha a megye területén kamarai uradalmak feküdtek, a király nevében azok vezető tisztviselői jelentek meg. Erdélyben a megyebeli földbirtokosok és nemesek is csak abban az esetben lehettek a közgyűlés tagjai, ha a fejedelem iránti hűségesküt, az ú. n. homagiumot letették. A birtokosságot és a nemességet külön igazolni nem kellett, mindkettőt a köztudomás tanúsította. Az új birtokosok és nemesek adománylevelüket éppen a közgyűlésen mutatták be, s azok az ott történt kihirdetés által emelkedtek teljes jogerőre. A részvétel azonban nemcsak jogot, hanem kötelességet is jelentett, mégpedig a háborús és a rossz közlekedési viszonyok között eléggé terhes kötelezettséget, különösen a szegény nemesség számára. Ez utóbbi éppen ezért arra törekedett, s célját a XVII. században a legtöbb megyében el is érte, hogy a közgyűlésen ne legyen köteles személyesen megjelenni, hanem két-három nemes által képviseltesse magát. Erdélyben azonban bizonyos alkalmakkor, pl. hűségeskü letételére, katonai szemlére, hadfelkelés esetén stb., mindenki tartozott ott lenni. Az indokolatlanul távol maradiakra 3 gira vagy márka büntetést vetettek ki. Az ilyen közgyűléseket ezért girás vagy márkás gyűléseknek nevezték. E gyűlések alatt a XVI. és XVII. században rendkívüli közgyűléseket kell értenünk, csak 1696 óta kapják ezt a nevet a rendes közgyűlések is, amikor az országgyűlés a rajtuk való megjelenést is bírság terhe alatt kötelezővé tette. 4 ) Magyarországon az elnevezés ismeretlen, bár a megyei statútumok ott is gyakran bírsággal fenyegették a közgyűlésről elmaradókat. x ) Torday Lajos : A megyei polgári peres eljárás a XVI—XIX. században. Bp. 1933. 7. 1. 2 ) Meznerics Iván: A megyei büntető igazságszolgáltatás a XVI—XIX. században. Bp. 1933. 3 ) Pokoly József kitűnő tanulmánya Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában. I. k. Dés, 1901. 347. 1. A legjobb vármegyei monográfia. Szerzői Pokolyn kívül Tagányi Károly és Réthy László. *) 1696 : 8. tc.
