Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

I. Rákóczi György korától kezdve töltötték be. Viselője az országgyűlésen tett esküt, s rendszerint tagja volt a fejedelmi tanácsnak is. I. Apafi Mihály idejében az udvari főméltóságok sorában a tizenötödik helyet foglalta el. Irányította és ellenőrizte a futárokat, akik fölött bírói hatóságot is gyakorolt. Futárszolgálat. A futárok szolgálatát hosszú ideig a szokás szabályozta, 1634-ben és 1641-ben e szabályokat postarendtartásokban foglalták össze. Eszerint minden reggel jelentkeztek az udvarmesternél, kettő közülük éjjel-nappal készen állott az útra, a többi szállására mehetett. Induláskor igazolásul a fejedelem ezüst címerét vették magukhoz, valamint útlevelet, amely nevüket, rendeltetési helyüket, s azt tüntette fel, hogy hány ló vagy szekér illeti meg őket, s hogy élelmezés jár-e nekik. A rendtartások részletesen szabályozták, hogy a futároknak mennyi utat kellett megtenniök esős és száraz időben, mikor és mennyit pihenhettek, milyen ellátást igényelhettek, hogyan tartoztak viselkedni. Rendeltetési helyükre érkezve bizonyságlevelet kaptak, amit visszatérve a címerrel és az útlevéllel együtt átadtak a főpostamesternek vagy a kancellárnak, így igazolva, hogy nem vesztegették az időt. Gyakori eset volt, hogy a futárok hivatalos megbízatásukkal visszaéltek, a lakosságtól mást vagy többet követeltek, mint amihez joguk lett volna. A XVII. század országgyűlési emlékei tele vannak ilyen panaszokkal. A sérelmek orvoslása és a vétkesek megbüntetése a főpostamester hatáskörébe tartozott. A postálkodás terhe. Viszont az is sokszor előfordult, hogy a kijelölt helyeken az ellátást nem kapták meg. Az országgyűlés ismételten foglalkozott az u. n. postálkodás, azaz a futárok ellátásának kérdésével. Etekintetben sok volt a kivétel, más-más módon viselték ezt a terhet a magyarok, a székelyek és a szászok. A fejedelmi udvarból induló futárok bizonyos vonalakon saját lovaikon mentek, másokon a gyulafehérvári görögök adtak alájuk lovakat a katonáskodástól való mentesség fejében. Az udvarból induló rendes futárokétól eltért azoknak a szolgálata, akik a töröknek szóló leveleket és csomagokat vitték, az úgynevezett portai postáké, valamint a székelyeké, akik vezetőik jelentéseit vitték a fejedelemhez. Ezek mindvégig saját lovaikon utaztak, csak szállást és élelmet igényelhettek ingyen. A fejedelmi kincstártól pedig fizetést kaptak. Útvonalak. A legfontosabb útvonalak, ahol a leggyakrabban jártak a fejedelmi futárok, a következők voltak : 1. Gyulafehérvár—Nagyenyed—Torda— Kolozsvár—Bánffyhunyad— Feketetó—Rév—Nagyvárad ; 2. Gyulafehérvár—Nagyenyed— Marosvásárhely—Szászrégen—Teke—Beszterce—Huszt ; 3. Gyulafehérvár—Szék—Zilah ; 4. Gyulafehérvár—Kolos ; 5. Gyulafehérvár— Medgyes—Udvarhely, Csík és Háromszék székely székek ; 6. Gyulafehérvár— Szászsebes—Szerdahely—Brassó ; 7. Gyulafehérvár—Szászsebes—Szászváros—Hátszeg ; 8. Gyulafehérvár—Szászsebes—Szászváros—Illyefalva— Lúgos és Karánsebes.