Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Magánforgalom. Magánosok vagy maguk is futárokat tartottak, vagy pedig alkalmilag utasokkal továbbították küldeményeiket. Bizonyos kedvezményekre, elsősorban szállásra a magánosok is igényt tarthattak az útmenti falvak és városok részéről. Ez a teher azonban, nem különben a fejedelmi futárok ellátása, végeredményben nem annyira a lakosságot, mint inkább a kincstárt nyomta, amely a postálkodásban részes községeket különböző kedvezményekben, többnyire adóelengedésben részesítette. A rendszer vége. A Habsburgok tehát nemcsak a népen könnyítettek, amelyet inkább a futárok és az utazók visszaélései sújtottak, mint a törvényes szolgáltatások, hanem az államkincstár javát is szolgálták, amikor a postálkodás közterhet mindjárt Erdély megszerzése után, az 1691-i Lipót-féle diplomában eltörölték, s birodalmuk postarendszerét a fejedelemségben is meghonosították. E rendszer keretében a postaállomásokat a kincstár tartotta fenn, a költségtöbbletet azonban részint a különböző kedvezmények megvonása, részint pedig a postaforgalom nagyobb biztonsága és gyorsasága ellensúlyozta. 1 ) J ) Az erdélyi posta történetét, miként a magyarét, Hennyey Vilmos foglalta össze. A magyar posta története c. művében. (Bp. 1926.) A vonatkozó irodalmat és a kiadott forrásokat példaszerűen feldolgozta, levéltári kutatásokat azonban munkája e részéhez nem végzett. A részletkutatásnak még sok részletkérdést kell majd tisztáznia. L. még Szádeczky Lajos : Az első magyar postaszervezet a XVI. és XVII. században és az erdélyi posták a nemzeti fejedelmek korában. Bp. 1890. Két erdélyi postarendtartás 1634-ből és 1641-ből közölve a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében, 1900. 131. és 1897. 262. I.
