Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
bízták. így például 1663-ban, amikor a kapuszám szerint kivetett rendkívüli adón kívül a magyarországi félharmincadhoz hasonló forgalmiadót is megszavaztak, amelynek negyedrészét a megyék és a székek a maguk számára tarthatták meg, - mindkét adófajta kezelőjévé Budai Pétert választották. Arról már nem intézkedtek, hogy Budai Péter működéséről hogyan számoljon el. 1 ) A kivetett adó még be sem folyt, amikor a rendeknek már újabb terhet kellett vállalniok és a nép nyakába rakniok. Ennek kezelését nem bízhatták a korábbi adó megszavazásakor választott tisztviselőkre, akik feladatukat még nem oldották meg. Üj pénztárnokokat és számvevőket jelöltek ki tehát, akiknek megbizatása ugyancsak annak az egy adónak a kezelésére szorítkozott. Sőt, az is előfordult, hogy ugyanannak az adónak a hátralékos részét már új pénztárnokok vették át a rendi adószedőktől és új számvevőknek számoltak el róla. Az adóigazgatás egységének bomlása nem állott meg azon a fokon, amelyen minden egyes adót más-más központi személyzet kezelt, hanem ezen túljutva odáig fejlődött, hogy ugyanannak az adónak igazgatását területileg is megosztották. Az országgyűlés 1664 elején úgy határozott, hogy az újonnan megszavazott adót a magyar megyék, a magyar és a szász városok és Aranyos székely szék Fábián István pénztárnoknak szolgáltassák be, akinek székhelyéül Nagyszebeni jelölte ki, s egy szebeni polgárt rendelt melléje segítségül. A többi székely szék pedig oroszfái Mikó Miklós pénztárnoknak fizetett, aki Segesvárott székelt, s ugyancsak egy ottani polgár segítségét vehette igénybe. 2 ) A máramarosi adó kezelésére ugyanez az országgyűlés Teleki Mihály személyében külön pénztárnokot küldött ki. 3 ) De nemcsak a pénztári kezelés, hanem a számvevés terén is érvényesítették a területi megosztás elvét. Az 1664-iki országgyűlés, megválasztván számvevőnek Vásárhelyi Györgyöt, kijelölvén székhelyéül Medgyest, továbbá melléje rendelvén Seraphin Bálint medgyesi városi jegyzőt, a hunyadmegyei adókra nézve a pénztárnokok elszámoltatásával nem őket, hanem két külön számvevőt : Kopasz Istvánt és Udvarhelyi Györgyöt bízta meg. 4 ) 1664 közepén újabb rendkívüli adót szavazott meg az országgyűlés. A magyar megyék adójának kezelését Torma Istvánra bízta, a székely székekét Sárosi Györgyre, a szász székekét pedig, s ez feltűnő, magára a szász egyetemre. Az adó hovafordításáról a fejedelmi tanács határozhatott. 5 ) A pénztári kezelés és az ellenőrzés területi megosztottsága mellett a központi adóigazgatás egységét tehát a rendiség országos kormányszerve volt hivatva biztosítani. A fejedelmi tanács azonban majd mindig a fejedelemnek, vagy valamelyik bizalmas tanácsosának, I. Apafi Mihály idejében például a fejedelemasszonynak és Teleki Mihálynak a befolyása alatt állott. Hiába került tehát az egész adókezelő szervezet rendi kézbe, ami az adóigazgatás egységének bomlását vonta maga után, a legfontosabb kérdésben, az adó felhasználása tekintetében, ha formailag nem is, de lényegében mégis a fejedelmi akarat érvényesült, fejedelmi akarat alatt a fejedelem legszűkebb környezetének elhatározását értve. !) U. o. 256—258. 1. 2 ) U. o. 294. I. ») U. o. 298. 1. *) U. o. 294., 299. 1. *) U. o. 327. 1.
