Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
I. Apafi Mihályt 1661-ben a török ültette az erdélyi fejedelmi székbe. Támogatására 6000 janicsár és 4000 végbeli lovas katona jött az országba. Ezeknek eltartására a rendes hadiadón kívül, amit ezúttal is az országos perceptorok kezeltek, a rendek természetben, gabonában és lisztben, rendkívüli adót is megszavaztak, aminek összegyűjtését a fejedelem praefectusára, udvarbirójára, azaz a fejedelmi kincstartóra bízták. 1 ) Az adókezelés körüli zavaros helyzetet, az adóigazgatásban fejedelmi és rendi elemek keveredését tükrözik az 1662. évi görgényszentimrei országgyűlés végzései. Az adót ezek szerint a vidéki szervektől a rendek által választott perceptorok vették át. Számukat az 1. t.-c. háromban állapította meg. Ezek egy négytagú bizottság előtt tartoztak elszámolni, amelyet ugyancsak az országgyűlés választott. Ez a bizottság köteles volt egyúttal a korábbi, adók perceptorait is elszámoltatni. (15. t.-c.) A rendi perceptoroktól a befolyt összegeket a fejedelem kincstartója, Vízaknai Péter praefectus vette át, kimutatást készített róluk és továbbadta őket Thúri László főperceptornak, akit a rendek jelöltek ki, fizetését az ország pénzéből, azaz a rendkívüli adóból utalva ki. (18. t.-c.) Eszerint tehát a rendi főpénztárnoknak mint pénzügyi szakember a fejedelmi kincstartó segédkezett. Ennek megfelelően Thúri László csak az adó feléről rendelkezett, illetve azt a török kielégítésére kellett fordítania, a másik felét azonban a fejedelem rendelkezése szerint használta fel. (19. t.-c.) így azt mondhatnók, hogy a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. Mert a fejedelem rendelkezett ugyan az adó felével, de csak a rendi főpénztárnok által, azaz a rendek ellenőrzése mellett. 2 ) Fokozatosan kialakult az a gyakorlat, hogy mindhárom nemzet maga választotta a maga perceptorait, azaz pénztárnokait, így az 1662. évi megyesi országgyűlésen a magyar vármegyék képviselői Fábián Istvánt és Domokos Jánost, a székelyek Cserei Miklóst és Pálfy Miklóst, a szász egyetem később jelölte ki a maga két pénztárnokát. Külön perceptorok szedték be a hátralékokat, ugyancsak a három nemzetnek egy-egy megbizottja. Hasonló alapon választotta az országgyűlés a számvevő bizottságot, 1662-ben Bethlen János kancellár mellé a magyar vármegyék Horvát Kozmát, a székelyek Sárosi Gergelyt, a szászok pedig megyesi Auner Jánost. 3 ) Esetenkinti adóigazgatás. Összefoglaló képet festeni és általános érvényű ítéletet mondani ezeknek az éveknek adóigazgatásáról igen nehéz feladat. A viszonyok állandóan változtak,„egyre újabb és újabb állami szükségletek fedezéséről kellett gondoskodni, ami nemcsak azt eredményezte, hogy az országgyűlés évenkint több ízben a legkülönfélébb adókat szavazta meg, hanem azt is maga után vonta, hogy úgyszólván minden egyes adó kezeléséről külön-külön rendelkezett, más-más megoldással kísérletezett. Áttanulmányozva e kor országgyűlési emlékeit, úgy látszik, hogy az adóigazgatásnak állandóan és rendszeresen működő központi szerve nem volt. A rendek, miután az adót megszavazták, megválasztották a központi adókezelő tisztviselőket, a pénztárnokokat és a számvevőket is. Ezek száma váltakozott, volt úgy, hogy mindhárom — magyar, székely, szász — nemzet választott pénztárnokot és számvevőt, de az is előfordult, hogy a rendkívüli adó kezelését egyetlen emberre x ) E. O. E. XIII. k. 85—86. 1. a ) U. o. 122—133. 1. 3 ) U. o. 190—193. I.
