Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
őrizték a vajdát, hanem csak hozzájárultak döntéseihez. 1 ) Kancellárja és kincstartója nem országos méltóságok, hanem személyes jellegű tisztviselői voltak, a kancellária két osztálya a külügyi és belügyi kormányzatban (beleértve az igazságszolgáltatást is) állott rendelkezésére, a kincstartó pedig, akinek tisztéből nem fejlődött ki külön hivatal, jövedelmeit kezelte, valószínűleg együtt a magánföldesuraikat és az államiaknak tekinthető vajdaiakat. *) Egyben azonban, mégpedig a leglényegesebb dologban, határozottan különbözött Báthory István kormányzása a Barátétól. Fráter György, miként láttuk, kezdettől fogva arra törekedett, hogy Erdélyt visszavezesse az anyaországhoz. Báthory úgylátszik tisztában volt vele, hogy az ilyen kísérletek az adott viszonyok között, a török ellenzése következtében, eleve sikertelenségre lennének kárhoztatva. Inkább az óvatos várakozás álláspontjára helyezkedett. Megelégedett a vajdai címmel, ami azt jelentette, hogy formailag nem utasítja el a magyar király főhatóságát, de a valóságban vajdai hatalmát minél függetlenebbé, sőt családjában örökletessé igyekezett tenni. Az alkalom erre 1576-ban kínálkozott, amikor lengyel királlyá választották meg. Nem gondolt arra, hogy a vajdai állást felajánlja a királynak, vagy hogy betöltését a rendek tetszésére bízza. Helyettesítésével testvérét, Báthory Kristófot bízta meg, akit azután kívánságára az országgyűlés 1576 márciusában vajdának választott meg. Minthogy pedig Kristóf betegeskedett, keresztülvitte, hogy még annak életében fiát, a kiskorú Zsigmondot is vajdának választották. Gondoskodása helyesnek bizonyult, mert Kristóf tíz nappal a választó országgyűlés szétoszlása után, 1581 májusában meghalt. 3 ) Báthory Istvánt lengyel királysága nem akadályozta meg abban, hogy Erdély kormányát továbbra is kezében tartsa. 4 ) Testvérének, Kristófnak vajdasága idejében mindenben az történt, amit ő akart. Benne megfelelő eszközt talált magyarországi elgondolásai megvalósítására. Halála új helyzet J ) Báthoryra I. Buday Kálmán doktori értekezését: Báthory István erdélyi fejedelemsége 1571—1576. Szeged, 1932. Buday szerint Báthoryt az erdélyiek nem vajdának tekintették, hanem fejedelemnek, mert mindazokkal a jogokkal felruházták, amelyekkel János Zsigmond rendelkezett. 103. 1. Ez a magyarázat kissé mesterkélt, transzilvanista-ízű. A címkérdés csak később, Báthory Zsigmond idejében dőlt el. A rendek egy része már az 1589-i országgyűlésen indítványozta, hogy a tényleges hatalmi helyzetnek megfelelően a vajdai címet a fejedelmivel helyettesítsék. Más részük azonban úgy érvelt, hogy mivel Zsigmondnak atyja (Kristóf) és nagybátyja (István) is csak vajda volt, ő is megelégedhetik ezzel a címmel. Attól is tartottak, hogy a török nem nézi majd jó szemmel a címváltoztatást, mert az erdélyi önállósulás vágyának tekintheti. Ezért a kérdésben nem határoztak, s Báthory Zsigmond még 1592 őszén is csak erdélyi vajdának nevezte magát. 1593 óta azonban már állandóan a fejedelmi címet használta. A változás magyarázata valószínűleg az, hogy Zsigmond ekkor határozta el magát a törökkel való szakításra, így a szultán érzékenységével nem törődött, a magyar király jóindulatára pedig biztosan számíthatott. V. ö. E. O. E. III. k. 93—94., 409., 415. 1. a ) Csáky Mihály halála után (1572) Forgách Ferenc, a volt váradi püspök lett a kancellár. Az ő idejében Berzeviczy Márton volt a kancellária tényleges vezetője, aki az alkancellári (viceeancellarius), tanácsosi (consiliarius) és titkári (secretarius) címet is viselte. Forgách kancellársága alatt tehát az erdélyi kancelláriában is a magyarországihoz hasonló fejlődés csiráit figyelhetjük meg, azt t. i., hogy a kancellár csak névleg feje a hivatalnak. Utódai azonban nem voltak Forgáchhoz hasonló nagyurak, így a fejlődés a régi irányba tért vissza. V. ö. Berzeviczy Edmund : Berzeviczy Márton erdélyi kancellár. Bp. 1899. Továbbá Veress Endre: Berzeviczy Márton. Bp. 1911. Báthory Istvánnak Qyerőfi István volt a kincstartója. Buday i. m. 112. 1. •) E. 0. E. II. k. 449., III. k. 5., 40—41. 1. *) Mint lengyel király már nem Erdély vajdájának, hanem fejedelmének címezte magát. E. O. E. III. k. 171. 1. Ugyanakkor öccsét is fejedelemnek nevezte, aki viszont még csak a vajdai címet viselte.
