Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
elé állította a lengyel királyt. A gyermek Zsigmond alkalmatlan volt az uralomra, még abban a formájában is, hogy a tulajdonképeni hatalmat nagybátyja gyakorolta. Nem maradt más választása, mint az, hogy a kormányt a tanácsurakra bízza, elsősorban azokra, akiket az elhunyt vajda végrendeletének végrehajtásával bízott meg: Csáky Dénesre, Bocskay Istvánra, Kovasóczy Farkasra és Kendy Sándorra. 1 ) A fejedelmi tanács Báthory István alatt. A fejedelmi (illetve vajdai) tanács kormányzásának részleteit egyelőre nem ismerjük, de világot vetnek reá magának Báthory Istvánnak szavai: »...az tanácsok, kiknek ott az ő számok nem kevés, gyakorlatossággal és szüntelen a fejdelem udvarában lakni lehetetlennek láttatik, és miért hogy az ő értelmeknek is különböző volta igyenetlenséget ne szerezzen...*. Kitűnik ezekből, hogy a középkori jellegű fejedelmi tanács, amelynek tagjai nem tartózkodtak állandóan az udvarban és rendszeres hivatali munkára nem vállalkoztak, csak akkor volt használható, amikor tulajdonképen nem is volt szükség reá, vagyis amikor a fejedelmi székben kormányzásra alkalmas férfi ült, aki a tanácsosok véleményét meghallgatta ugyan, de nem minden apró-cseprő kérdésben és sokszor csak a forma kedvéért. Amikor azonban, mint Báthory Zsigmond esetében, helyettesítenie kellett volna az uralkodót, annak egész munkakörét magára vállalva, laza szerkezetű középkori összetételében alkalmatlannak bizonyult erre a feladatra. Báthory István helyzete ekkor hasonló volt I. Ferdinándéhoz, az első magyar királyéhoz, aki külföldön tartotta székhelyét. Az erdélyi tanács működésével épúgy elégedetlen volt, mint ahogyan I. Ferdinánd sem találta alkalmasnak a magyar királyi tanácsot az állandó és rendszeres kormányzásra. A Habsburg-uralkodó, amint láttuk, mindjárt uralkodása kezdetén megszervezett egy helytartói kormánytanácsot, amelyet állandóan és rendszeresen működő kormányhatóságnak szánt. Hasonló megoldásra tett kísérletet Báthory István is. Helytartói tanács Báthory Zsigmond mellett. 1583 márciusában az erdélyi tanács három tagját: Kendy Sándort Kovasóczy Farkas kancellárt, Báthory Kristóf testamentumos urait, továbbá Sombory Lászlót helytartókká nevezte ki. Ezt a háromtagú helytartói tanácsot újkori hivatalnak tervezte, amennyiben tagjait kötelezte, hogy állandóan az ország központjában, a vajda gyulafehérvári udvarában tartózkodjanak, bizonyos meghatározott órákban naponkint Összeüljenek, tanácskozzanak és testületileg határozzanak. Vagyis az újkori hivatalokra legjobban jellemző követelményeket: az állandó és rendszeres központi működést és a testületi ügyintézést állította a helytartói tanács elé. Mindhárom tanácsos a helytartói címet nyerte, »egyenlő méltósággal, állapottal, tiszttel ennek az gondnak gondja viselésében«, azaz egyiket sem rendelte a másiknak alá. Mégis Kendy Sándort tekinthetjük a tanács fejének, a határozatokat ugyanis ő mondotta ki. A leglényegesebb munkát pedig a kancellár végezte, ő bontotta fel és nézte át a beadványokat, a tárgyalásra kerülő ügyeket előterjesztette és megmagyarázta. Ha első alkalommal a három tanácsos nem tudott közös véleményre jutni, az illető kérdésben a döntést a következő ülésre halasztották. A határozatot vagy egyhangúan, vagy szótöbbséggel x ) E. O. E. III. k. 42.Í .
