Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Erdélybe küldött biztosai révén nyomatékosan biztosítani, hogy a kincstartói .méltóságtól és hatáskörtől megfosztani nem akarta és teljesen tetszésére bízza, vájjon Bajony segítségét igénybe veszi-e, avagy nem. 1 ) Valószínűnek látszik, hogy Fráter György nem engedte meg, hogy a királyi megbízott a jövedelmek kezelésébe betekintsen, annál kevésbbé, mert hiszen a királyi jövedelmeket Erdélyben nem a csak névlegesen uralkodó Ferdinánd, hanem a török által ténylegesen trónra ültetett János Zsigmond élvezte, a Barát mint a gyermek király kincstartója szedte be és használta fel saját tervei szolgálatában. Báthory András helytartóságát Fráter György már nem utasíthatta ilyen könnyen vissza, bár bizonyos, hogy abban is inkább akadályt, mint támaszt látott. De Báthory gazdag birtokos volt, jelentékeny haderő parancsnoka, akinek erejére tekintettel kellett lennie. A jelek azonban arra mutatnak, hogy hatásköri összeütközésre a két helytartó között már csak azért sem kerülhetett sor, mert Báthory vonakodott szűkebb hazája területét elhagyni és bemenni a töröknek hódoló erdélyiek közé. 2 ) Inkább azt a szerepet választotta, hogy a Részekben képviselje Ferdinánd királyságát. A Barát így részéről zavartalanul kormányozott, csak Izabella ellenszenvével kellett gyakran megküzdenie. 1550-ben az özvegy még azt is kieszközölte a szultánnál, hogy Fráter Györgyöt letegye és utódává Petrovics Pétert nevezze ki. De ezeket a veszélyeket a Barát fölényes biztonsággal hárította el, s ha lehetett, szép szóval, ha kellett, fegyverrel nyerte vissza, illetve tartotta meg befolyását, hatalmát. 3 ) Fráter György kormányzatának középkori jellege. Fráter György kormányzásának részleteit még nem ismerjük, tisztázása az erdélyi közigazgatástörténet megoldásra váró feladatai közzé tartozik. Azt a tanulságot azonban már a most ismert adatokból levonhatjuk, hogy míg Magyarország nyugati és északi részén I. Ferdinánd, a nagy újító, a Nyugateurópában már diadalra jutott újkori kormányzati elvek meghono- 1 sításán és ez elveknek megfelelő szervek megteremtésén fáradozott többkevesebb sikerrel, addig Erdélyben és a hozzácsatlakozó Részekben a Barát az államkormányzatnak még középkori formáit alkalmazta. Példáját azután utódai, az erdélyi fejedelmek is követték, ezáltal a szűkebb értelemben vett Magyarország és a tágabb keretek közé került Erdély fejlődésében, legalábbis ami a közigazgatást illeti, szakadás történt. A jövő kutatói fogják tisztázni, vájjon helyes-e az a megállapítás, ami természetesen nem minden vonatkozásban érvényes, hogy tudniillik a Mohács előtti magyar közigazgatás jellegzetes vonásait a XVI. és XVII. században inkább Erdélyben ismerhetjük fel, mint a Habsburgok magyar királyságában. Vonatkozik ez nemcsak a központi kormányra, hanem a vidéki szervezetre is. Újkori értelemben vett testületi hivatalt, amely állandóan és rendszeresen működött volna, a fejedelmek-korabeli Erdélyben hiába keresünk. Egyetlen ilyen hivatalt ismerünk, azt is Bécsből szervezték, amikor Erdély a XVII. század első éveiben rövid időre ismét a magyar király uralma alá került. Fráter György ilyen testületi kormányhatóságra nem gondolt, mert annak tagjaiban a maga *) Tört. Tár. 1878. 506—511., 531—534. 1. 2 ) E. O. E. I. k. 159. 1. 3 ) E. O. E. I. k. 261—268. I.
