Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
tehát igazságszolgáltatási hatáskörének területi meghatározójaként kapta és viselte. A kincstartói címet pedig azért tartotta meg, hogy jelezze vele pénzügyi hatalmát. A helytartói hatáskör ugyan a pénzügyigazgatásra is kiterjedt, hiszen elvileg az egész uralkodói hatalmat felölelte, a gyakorlatban mégis nemcsak a Barát, hanem a rendek is megkülönböztették a kincstartóitól. Fráter György címei közül a kincstartóit sohasem hagyta el, sőt sokszor még a helytartói előtt viselte, ami arra enged következtetni, hogy kincstartóságának a helytartóságnál is nagyobb fontosságot tulajdonított. A rendek pedig, amikor pénzügyi kérdésekben határoztak, mint például az 1548 májusában tartott országgyűlésen, következetesen kincstartóról szóltak, a helytartó szót nem is említették. 1 ) Fráter György erdélyi helytartósága tehát abban különbözött a Habsburgok magyarországi helytartóinak hivatalától, hogy csak elvileg terjedt ki az államélet valamennyi ágára, a gyakorlatban a kormányzat két legfontosabb ága, a részekbeli igazságszolgáltatás és az egész pénzügyigazgatás külön tisztségek, a főbíró és a kincstartó alá tartozott, aki viszont egyben helytartó is volt, s így végeredményben személyileg mégis teljes hatalmat gyakorolt. Annak magyarázatát, hogy a Barát főbírói és kincstartói hatáskörét miért nem olvasztotta bele a helytartóiba, Izabellához, az özvegy királynéhoz való viszonyában találjuk meg. Ezt a viszonyt kölcsönös bizalmatlanság jellemezte, Izabella félt a Baráttól és gyűlölte, az viszont könnyelműnek és léhának tartotta őt. Minthogy minden percben el lehetett rá készülve, hogy a szeszélyes és bosszúvágyó asszony a helytartóságtól megfosztja, nem akarta teljes hatalmát ebben az egy tisztségben Összpontosítani. Hogy aggodalma nem volt alaptalan, azt az 1543 februárjában tartott országgyűlés végzései mutatják. Izabella ekkor Fráter György távollétében rávette a rendeket, hogy kimondják: Erdély kormányzásának joga teljes hatalommal a királynét és fiát illeti meg, minden tisztviselő, a helytartót sem véve ki, tőlük függ. 2 ) Helytartói tanács Fráter György mellett. Hogy Fráter György Izabella nyilt ellenszenve ellenére mindvégig a helyzet ura tudott maradni, azt egyedül egyéni képességeinek köszönhette. A rendektől támogatást nem kért, de nem is várhatott, azok a válságos időkben mindig a királyné mellé állottak, mert a Barát kemény keze alól szívesen kivonták volna magukat. Királynénak és helytartónak, valamint helytartónak és rendeknek ez a viszonya határozta meg áz erdélyi helytartói tanács jellegét. Az anyaországban a helytartói tanács tagjait, amikor ez a hivatal a XVI. század első felében működött, az uralkodó nevezte ki. Célja az volt, hogy a helytartó mellé segítő társakat rendeljen, akikkel együtt az örökös tartományok kormányhatóságainak mintájára közösen tárgyalják meg az ország kormányzásával kapcsolatos kérdéseket, állandóan együtt legyenek és testületileg határozzanak. Az erdélyi helytartói tanácsnak nyilvánvalóan nem ez volt a feladata. Az 1542 márciusában tartott tordai országgyűlés 22 tagból álló tanácsot rendelt a helytartó mellé, hetet-hetet a három nemzetből, a huszonkettediket a gyulafehérvári káptalan kanonokjai közül. A hét magyar megye képviselőit mindjárt az országgyűlésen megválasztották, a szászok közül is négyet, a másik háromnak, valamint a hét E. O. E. I. k. 238—241. 1. 2 ) E. O. E. I. k. 175—176. I.
