Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
mesterének, őfelsége Magyarország különböző helyein elhelyezett postái mesterének, pozsonyi postaigazgatónak (praefectus postae), majd pedig főpostamesternek (supremus postarum magister) címeztek. Hatásköre — az említett dunántúliakat kivéve — az összes magyarországi postaállomásokra kiterjedt. A postamesterek kinevezésének és elbocsátásának, állomások szervezésének és megszüntetésének, az állomásokon tartott legények és lovak száma megállapításának jogát az uralkodó a maga számára tartotta fenn, de a magyar főpostamester javaslata alapján gyakorolta. Ő vette fel az összes postamesterek fizetését, kiosztotta azt, s pontosan elszámolt róla. Valószínű, hogy az állomásokat meg is látogatta, s így ellenőrizte, hogy a postamesterek kötelességüket, amit az egész birodalomra kiterjedő általános érvényű uralkodói rendeletek írtak körül, teljesítik-e ? Függetlenségét mind a magyar, mind pedig az udvari hatóságokkal szemben sokáig megtartotta. A magyar rendiség a postaügy szabályozását királyi felségjognak tekintette, amelybe nem avatkozott, A magyar királyi kormányhatóságok közül, amióta a postamesterek fizetését neki kellett előteremtenie, a magyar kamara foglalkozott a postakérdéssel, jó ideig azonban szerepe csak az anyagiakra korlátozódott. Az udvari kormányszervek közül az uralkodóház házi kancelláriája, mint a Habsburg írásbeliség központja, döntő befolyását az egész birodalom postaügyére, a magyarra is, mindvégig megtartotta. Ez a befolyás azonban formailag, mint az uralkodó legfőbb rendelkezési joga érvényesült, ami ellen kifogást emelni nem lehetett. Az udvari főpostamester tényleges főhatósága csak időnkint érvényesült, főleg amikor az udvari és a magyar főpostamesteri tisztséget ugyanaz a személy töltötte be, mint Taxis Mátyás 1548 és 1558 között. Az udvari kamara, mint a birodalom legfőbb pénzügyi fóruma, ugyancsak hallatta szavát az igen költséges postaszervezet kérdéseiben. Nemkülönben az udvari haditanács, hiszen a jó hírszolgálat a katonaságnak is elsőrendű érdeke volt. Nagyobb hadjáratok idején külön hadi postaállomásokat szerveztek, amelyeket azután olykora polgári közigazgatás átvett, a további fenntartásukról már ő gondoskodott. Taxis Mátyás 1527-1558. Magyarországon az első főpostamesteri megbízást Taxis Mátyás kapta, Taxis Antal udvari főpostamester fia. Az első és legfontosabb postajáratok megszervezése az ő nevéhez fűződik. Az első járat Bécsből Budára vezetett, 10 állomással, 1527-ben létesült, 1529-ben a török előnyomulásakor részben megszűnt, 1540-ben újra kiegészült, 1541-tői kezdve, Buda eleste után, a Bécs—Komárom szakaszra korlátozódott. 1 ) A Bécs—Pozsony közötti járatot a postatörténelmi irodalom 1530 óta ismeri, de lehetséges, hogy már korábban megvolt. Költségeit eleinte az udvari kamara, 1544-ben azonban már a magyar kamara fizette. Ez a járat megszakítás nélkül működött. J ) 1559 óta e vonal állomásai: Petronell, Jarendorf (Járfalu), Mosón, Hochstras,s (Öttevény), Győr, Németi, Komárom, ahonnan elágazás vezetett Bátorkeszibe. a ) Állomásai az 1550-es években: Pozsony, Szene, Galgóc, Vágújhely, Csitár (helyette később Ripna—Rippény), Nedozsér, Tótpróna, Turóc—Zsámbokrét, Tót-Zsámbokrét, Szucsán, Nocsova, Rózsahegy, Liptószentmiklós, Hibbe (Gajba), Lucsivna, Kisóc, Lőcse, Koritnó (helyette később Siroka), Bertót, Eperjes, Böki (helyette később Somos), Kassa. 1564 óta új állomások: Tapolcsány, Veszternic, Privigye, Rudnó. Rudolf korában Szencen, Vágújhelyen, Nedozséren és Tótprónán nem volt állomás, viszont Lomsic, Sárfő cs Farkashida új állomások voltak. Időnkint Cseklészen is volt állomás.
