Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Amikor I. Ferdinánd a Fráter Györgygel kötött szerződés alapján a tiszai vármegyéket és Kassát birtokába vette, Castaldóval együtt Taxis Mátyás is bevonult a városba, s azonnal megszervezte a Pozsony—Kassa járatot, amely 1556-ig mint hadi, azután pedig mint polgári szervezet működött. Pozsonyból kiindulva a Nyitra és a Vág völgyében haladt, majd kelet felé kanyarodott, s Lőcsén, majd Eperjesen keresztül érkezett Kassára. 2 ) E vonal egyes részein már 1527 óta jártak Taxis-posták, az irodalom azonban közelebbi adatokat nem tud róluk. Erdélyben, mialatt az 1550-es években rövid ideig I. Ferdinándot uralta, ugyancsak postajáratot szerveztek. E vonal Kassából kiindulva Vumig haladt, itt két szárnyra oszlott, az egyik Szászvároson át Déváig, a másik Szerdahelyen át Nagyszebenig ment. 1 ) Ezt a járatot mint őfelsége főpostamesteri hivatalának erdélyi kezelője Taxis I. Bernát igazgatta, 25 állomásának költségeit az erdélyi kincstartóság fedezte. Ez a vonal 1556-ban, amikor Erdély újra János Zsigmond birtokába került, megszűnt. Ettől kezdve az Erdélybe címzett királyi küldeményeket a győri posta továbbította hivatásos erdélyi küldöncök útján. A Dunán túl az 1550-es és 1560-as években három járat létesült. 1554 óta Bécsből Körmendre indítottak rendszeresen küldöncöket, elsősorban Nádasdy Tamás nádor-helytartó kedvéért. Ez a vonal nem tartozott a pozsonyi főpostamester alá, költségeit az alsóausztriai helytartóság fedezte. 2 ) A Libe—Szigetvár vonalat viszont, amelyről 1558-ban hallunk először, s amely ugyancsak ki volt véve a pozsonyi főpostamester alól, a stájer rendek tartották fenn. 3 ) Egy harmadik járat 1568 óta Bécset Kanizsával kötötte össze. Postamestereit az udvar fizette, valószínűleg az udvari főpostamester főhatósága alá tartozott. 4 ) Alkalmilag még rövidebb időre másutt is létesült egy-egy járat, így amikor az országgyűlést ném Pozsonyban, hanem más városokban, Besztercebányán, Nagyszombaton vagy Sopronban tartották, ezeket a helyeket is bekapcsolták a Bécs—Pozsony vonalba. A katonaság szükségleteit pedig különböző hadi postajáratok elégítették ki. Szlavóniába a győri postamester továbbította a küldeményeket, olyan dunáninneni és felvidéki helyekre pedig, ahova rendes posta nem járt, a pozsonyi főpostamester, aki e célra külön küldöncöket tartott, s költségeikről elszámolt a magyar kamarának. Az állomások 3—5 német mérföldnyire feküdtek egymástól. Mindegyiken 2—3 postalegény szolgált, egy-egy postamester több állomást is kaphatott. A postamesterek kezdetben mind németek voltak, a legények ellenben magyarok közül kerültek ki. A Paar-család 1558-1619. Taxis Mátyást, aki 1548 óta egyben udvari főpostamester is volt, 1558-ban Paar Péter váltotta fel a magyarországi posta- vagy főpostamesterségben. I. Ferdinánd ugyan 1550-bén Taxis Kristófot, Mátyásnak fiát, nevezte *) Állomásai: Kassa, Hankusz, Vágáska, Sárospatak, Henoszla, Keresztúr, Nagykálló, Majtény, Vene, Tasnád, Sarmaság, Zilah, Zsombor, Borsa, Szamosújvár, Válaszút, Kolozsvár, Torda, Nagyenyed, Fejérvár, Vum. 8 ) Állomásai: Bécs, Waltersdorf, Sopron, Csepreg, Hismun, Körmend, Waltersdorfról Bodenhelen és Pápócon át Cenkre elágazás vezetett. a ) Állomásai: Libe, Simbach, Várasd, Óbarcs, Csurgó, Babocsa, Szigetvár. Lehetséges, hogy ez a vonal Körmend és Várasd között kapcsolatban állott az előbbivel. *) Állomásai: Bécs, Moha (Mossprunn), Pordány (Prodersdorff), Németkeresztúr, (Kreiz), Csepreg (Schöppring), Unyom, Vasvár, Szentiván, Hahót, Kanizsa.
