Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
ból kiinduló futároknak kellett a magánküldemények díjairól elszámolniuk. Ez a rendszer a postamesteri állást jól jövedelmező hivatallá tette, amelynek elnyeréséért sokan versengtek, s ha egyszer elnyerték, igyekeztek minél tökéletesebben teljesíteni feladatukat, hogy a gazdag jövedelmi forrást el ne veszítsék. Hogy a magánforgalmat az állami forgalom veszélyeztetése nélkül bonyolíthassák le, a postamesterek rendszerint több embert és lovat tartottak, mint amennyire a kincstártól fizetést kaptak. Az udvari postamesterek 1622-ig. 1526 körül, amikor a Habsburg-ház Magyarország trónjára került, a postaügyek legfőbb hatósága maga az uralkodó, illetve a levelezését lebonyolító udvari kancellária — amelybe többek között a magyar expeditio is tartozott — vezetője, a helyettes udvari kancellár (Hofvicekanzler) volt. Ők rendelkeztek az egyes állomások postamesterei fölött, akik között az udvarban alkalmazott futárok, valamint lovas és gyalogos küldöncök főnöke, az udvari főpostamester, ebben az időben még csak a primus inter pares szerepét játszotta. Bizonyos mértékben azonban már kezdettől fogva fölöttük állott, összekötő szerv volt közöttük és az uralkodó, illetve a helyettes udvari kancellár között, a birodalom valamennyi országára és tartományára kiterjedő — ha nem is törvényes, de tényleges — hatáskörrel. Befolyásuknak az egyes országok és tartományok postaügyére — Magyarországot sem véve ki — különböző korokban, országokban és tartományokban különböző mértékben tudtak érvényt szerezni, olykor pedig és egyes helyeken kénytelenek voltak arról teljesen lemondani. Nem változott a helyzet e tekintetben akkor sem, amikor II. Ferdinánd 1624-ben az udvari főpostamesterséget Magyarországra is kiterjedő érvénnyel örökös hűbérként báró Paar Kristófnak és örököseinek adományozta. A birodalom egyes részei akkor már nem tartoztak az udvari főpostamester alá, hanem külön főpostamesterségük volt, amelyet — mint pl. a tirolit, valamint az elő- és felsőausztriait a Taxis családnak — az uralkodó ugyancsak hűbérként kötött le — többnyire nagyobb összegű tartozás kiegyenlítése fejében — a gazdag főpostamesternek. Magyarországnak is kialakult a maga főpostamestersége, amely függetlenségét az udvari főpostamesterséggel szemben hosszú ideig, még a Paar-család hűbéruraságának nagy részében is, meg tudta tartani. Csupán a Dunántúl egyes állomásai voltak kivéve a magyar főpostamesterség alól s tartoztak közvetlenül az udvari főpostamesterség alá, amivel szemben viszont néhány ausztriai állomást nem az udvari, hanem a magyar főpostamester alá rendeltek. 1 ) A magyar főpostamesterek. A magyar főpostamesteri hivatal, az örökös országok és tartományok hasonló tisztségeinek mintájára, a pozsonyi postamesterségből alakult ki. A magyar kormányhatóságok a török hódoltság századaiban, miután Buda 1541-ben elesett, s már 1529 óta váltakozó sikerrel vívott harcok középpontjában állott, Pozsonyban működtek, amely város így az ország fővárosa lett. Érthető tehát, hogy a Habsburgok magyarországi postaszervezetük élére a pozsonyi postamestert állították, akit Magyarország postaJ ) Az udvari főpostamesterek névsora 1624-ig : Taxis Antal 1526—1548., Taxis Mátyás 1548—1559., Taxis Kristóf 1559—1564., Wolzogen Pál 1564—1570., Wolzogen János 1570—1588., Vacat 1588—1592., Pichl György 1592—1611., Taxis Lamorel 1611— 1612., Magnó Károly 1612—1620., Magnó Jakab 1620—1624.
