Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
eredményét, a bányák további sorsát egyelőre teljes homály borítja. 1 ) 1692-ben, amikor a szomolnoki felügyelőséget a szepesi kamara közvetlen és az udvari kamara közvetett főhatósága alatt megszervezték, a sóvári bányákat is a szomolnoki felügyelő és a melléje rendelt ellenőr igazgatására bízták. Önállóan azonban csak kis mértékben rendelkezhettek, minden fontosabb kérdésben a szepesi kamarához kellett fordulniok. 2 ) A máramarosi és szatmármegyei bányákról, valamint a Partium bányászatáról, minthogy e területek a XVI. és XVII. század folyamán inkább Erdélyhez tartoztak, mint Magyarországhoz, az erdélyi közigazgatást tárgyaló fejezetben lesz szó. 22. §. Posta. A középkori postaszervezet. Az éles válaszvonal, amelyet a mohácsi csatavesztés következményei húztak a magyar történetben, s amelyet a közigazgatás minden ágában megfigyelhetünk, különösen szembeszökő a posta fejlődésében. A magyar posta a középkorban, valamint a XVI. és XVII. században egyaránt fejedelmi jellegű szervezet, célja az uralkodó és az uralkodói szervek leveleinek és különböző küldeményeinek rendeltetési helyükre való eljuttatása volt. Amíg az uralkodó az országban székelt, s legfontosabb szervei mind székhelyén működtek, postaszervezet csak itt alakult ki. Az uralkodói udvarban több-kevesebb számú futárt, gyalogos és lovas küldöncöt tartottak, amikor valamit vinni kellett, útnak indították őket. Útközben ellátásukról és fáradt lovaiknak frissekre való kicseréléséről az útmenti lakosság tartozott gondoskodni, amelyre ez a kötelezettség adóteherként nehezedett. Ez a szervezet rendszertelenül, akadozva működött. A futárokat és küldöncöket nem meghatározott időközökben, hanem a szükséghez képest indították. Minthogy a küldeményt egészen a rendeltetési helyig ők maguk vitték, sok időt vesztettek a pihenéssel. A friss lovak nem várták őket készen, a lóváltásra is időt pazaroltak. Amellett a lakosság nem a legjobb lovakat bocsátotta rendelkezésükre, ami ugyancsak időveszteséget okozott. Érthető, hogy ez a rendszer az 1526 után trónrakerülő és az államkormányzatot új alapokra fektető Habsburgok igényeit nem elégítette ki, s azt a birodalmukban már korábban kialakult és jól működő szervezettel cserélték ki. A Habsburgok postaszervezete. Rendszeresen és jól működő postaszervezetre elsősorban azért volt szükségük, mert birodalmuk különböző országaival és tartományaival az állandó összeköttetést, az udvarban szervezett központi kormányhatóságok és az egyes országok és tartományok igazgatásával megbízott országos és tartományi hivatalok között az eredményes kormányzathoz és közigazgatáshoz nélkülözhetetlen szoros kapcsolatot csak így teremthették meg és tartx ) A vizsgálóbizottságot Cseresnyey Fülöp, őfelsége felsőmagyarországi salétrominspektora (administrator rei salnitrariae) vezette. (Erről az állásról sem tudunk semmit.) A sóvári bányához 1643-ban egy akna és egy sófőző huta tartozott. A 47 bányászt és 2 sófőzőt egy ügyelő ((hutmán) vezette, aki mellett egy számtartó deák működött. Mindketten a bérlő magánalkalmazottjai voltak. A bizottság utasítása, jelentése, a bányászok névsora, a bánya 1616-iki és 1643-iki leltára közölve a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében 1899. 117—129. 1. 2 ) Orsz. Lt. Kam. lt .Instructiones, Fasc. 1. No. 71.
