Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

Az erdőtisztviselők létszáma azután fokozatosan emelkedett. 1669-ben az erdőmester alatt egy gerebirnok és egy gerebellenőr, továbbá Besztercebányán három, Mosódon és Kisgaramon pedig egy-egy erdész működött.

1

) Feladatuk és hatáskörük fejlődésének részleteit ma még homály fedi. Besztercebányai bányaorvos. 1569-ben Crisy Bertalan személyében a király egy orvost (physikus) alkalmazott a besztercebányai vállalatoknál, aki évi 30 magyar forint fizetésért a tisztviselőket gyógyítani tartozott.

2

) Nem tudjuk, vájjon ezt az orvosi állást később is betöltötték-e. Nem valószínű, mert különben a különböző korokból fennmaradt tisztviselői fizetési jegyzékekben szerepelne.

8

) A besztercebányai réz értékesítése. ll§ A besztercebányai bányavállalatnak egyik legnagyobb gondja az volt, hogy a termelt rezet hogyan értékesítse. Ez a kérdés még nincs kellőképen tisztázva. A rendelkezésre álló gyér adatok tanúsága szerint legtöbbször azt a megoldást választotta, hogy a forgalombahozatal jogát bérbeadta. A bérlő kötelezte magát, hogy a termelt rezet szabott áron átveszi s azután a maga emberei révén árusítja. Ilyen bérleti szerződést kötött a vállalat pl. 1642-ben a Joanelli testvérekkel három évre, majd 1645-ben újabb három esztendőre.

4

) A vállalat a bérleti rendszer mellett semmi kockázatot sem vállalt, árusító szervezetet sem kellett tartania, ezzel szemben kénytelen volt a haszon jelentékeny részéről a bérlő javára lemondani. Érthető tehát, hogy időnkint kísérletet tett arra, hogy rezét saját vállalkozás keretében értékesítse. Hogy mikor és milyen eredménnyel került sor ilyen kísérletekre, ma még nem tudjuk. Csak arról van tudomásunk, hogy az uralkodó 1681-ben felbontotta Joanelli Jeromossal a bérleti szerződést és a besztercebányai réz értékesítésével két tanácsosát, Mittermayr Lajost és Zollikhoffer Mihályt bízta meg. A tanácsosok igazgatói (Administratoresund Correspondenten) címet kaptak és közvetlenül az udvari kamara főhatósága alá tartoztak. Hivataluk székhelye nem Besztercebányán volt, hanem Pozsonyban. A besztercebányai intéző a rézhámor sáfára útján ide szállította az eladásra váró rezet, amely elsősorban Bécsben, Regensburgban, Breslauban és Triestben talált vevőkre. Ezeken a helyeken az igazgatók kereskedelmi képviselőket, úgynevezett faktorokat tartottak. Nem tudjuk, hogy a faktorok is kamarai tisztviselők voltak-e, vagy sem, de inkább valószínű, hogy nem meghatározott Összegű fizetésért dolgoztak, hanem a haszonból az általuk lebonyolított forgalomnak megfelelő arányban részesültek. Az igazgatóknak pontos könyveket kellett vezetniök és rendszeres kimutatásokat készíteniük, valamint időközönkint az alsóausztriai számvevőségen elszámolniuk. Az írásbeli munka elvégzésére az uralkodó egy számvevőt (Buchhalter) nevezett ki melléjük.

5

) Az új rendszer, úgy látszik,sikerrel járt. Ezt bizonyítja, hogy öt esztendő elteltével csak annyiban módosították, hogy az igazgatók számát kettőről egyre csökkentették. Ekkor már Mittermayr Mátyás bécsi pénzverő mester x

) Tomcsányi i. m. 66. 1. a

) Schmidt i. m. II. k. 186. 1. 8

) Az 1640-iben pl. semmi nyoma. Pech i. m. II. k. 400. 1. *) Pech i. m. II. k. 436., 458. 1. Ismerteti a szerződés pontjait is. 6

) Az 1681-iki utasítást 1. Schmidt i. m. V. k. 390. 1.