Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
volt az igazgató, aki mellett PupfhueberJános számvevő az igazgatásban is jelentős szerepet játszott. Pénztárnokra nem volt szüksége a hivatalnak, mivel a befolyó összegeket azonnal átadták a bécsi udvari fizetőhivatalnak, illetve Mittermayr Mátyás igazgatósága alatt a bécsi pénzverde pénztárának. 1 ) A jelek arra mutatnak, hogy a hivatal ekkor már nem Pozsonyban, hanem Bécsben működött. A részleteket még homály borítja. Tisztviselőosztály és hivatalviselés a bányakamarában. Végigtekintve az alsó magyarországi bányakamara fentiekben megismert hivatalain, megállapíthatjuk, hogy a hivatalnokok külön társadalmi rétege, tisztviselőosztálya szolgálta bennük közvetlenül a kincstár és az uralkodó, közvetve pedig az állam és az ország érdekeit. E tisztviselőosztály tüzetes vizsgálata a társadalom- és hivataltörténetnek egyaránt legérdekesebb, még megoldásra váró feladatai közé tartozik. Talán nem tévedünk, amikor azt állítjuk,, hogy Magyarországon a XVI. és XVII. században a hivatalviselés legfejlettebb formáit a bányahivatalokban, a legegységesebb tisztviselőosztályt a bányahivatalnokok sorában találjuk. Míg a közigazgatás más ágaiban a hűbéri jellegű familiáris szolgálat a középkor Örökségekép a XVI. és XVII. században is tovább él, a bányatisztviselők szinte kivétel nélkül hivatásos hivatalnokok, akik pályájukra rendszeresen készülnek és azon életük végéig, vagy ameddig erejük engedi, megmaradnak, s közben semmi mással nem foglalkoznak. Apát gyakran fia követi, az állás ugyanabban a családban nemzedékről-nemzedékre öröklődik. 2 ) A bányatisztségek egész embert követelnek, a hivatalnok más állást nem vállalhatott, 8 ) még városi tisztséget sem tölthetett be. 4 ) Fizetését, ami ugyancsak a hivatásos hivatalviselés jellemzője, többnyire pénzben kapta, csak ritkán terményekben, akkor is meghatározott Összeg fejében. Ha kiöregedett vagy megrokkant, s ezt tekinthetjük a mai értelemben vett közszolgálat kialakulása felé vezető úton a legfontosabb állomásnak, nyugdíjat kapott, amit Özvegye is élvezett. 5 ) Érthető tehát, hogy a bányatisztviselők megválogatására nagy gondot fordítottak. A vezető tisztségek viselőit maga az uralkodó nevezte ki, ami azt jelentette, hogy ügyük az udvari kamara elé került. Az egyes kamarák vezetői, maga a tőkamaragróf is, csak a munkásokat fogadhatták fel minden további jóváhagyás szüksége nélkül, tisztviselőket csak ideiglenesen alkalmazhattak. 6 ) Minthogy a legtöbb hivatalnok pénzt is kezelt, anyagi felelősséget is kellett vállalnia, hivatalbaléptekor kötelezve magát, hogy az esetleges károkat meg fogja téríteni. 7 ) Idővel a tisztviselői állások betöltésénél rendszeres gyakorlat alakult ki, pályázatot hirdettek és a pályázókat minősítették. 8 ) Ezzel természetesen nem tudták teljesen kiküszöbölni, hogy egyesek kötelességüket hanyagul, sőt vétkesen teljesítsék, illetve megszegjék. Az ilyeneket azután állásukból elmozdították, s az okozott károkat behajtották rajtuk. *) A számvevő 1686-iki utasítását I. Schmidt 5. m. V. k. 409. I. 8 ) L. pl. Pech i. m. II. k. 24. I. 8 ) L. pl. Pech i. m. I. k. 180. 1. Schmidt i. m. I. k. 121., IV. k. 749. 1. 4 ) Pech i. m. I. k. 244. 1. Schmidt i. m. II. k. 5. I. •) Schmidt és Pech i. m. passim. •) Pech i, m. II. k. 233. 1. Schmidt i. m. IV. k. 584. I. ') Pech í. m. II. k. 377. 1. Schmidt i. m. V. k. 23. 1. 8 ) Schmidt i. m. V. k. 34., 388. 1.
