Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
erdőrendtartása állapította meg, amely a bányászat céljaira kijelölt erdők részletes leírását is tartalmazta. 1 ) Az 1564-ben alkalmazott két erdész, valamint a később kinevezett többi erdőtisztviselő működésének alapelveit a XVI. és XVII. században ez az erdőrendtartás foglalta rendszerbe. A kamarai erdészek jelölték ki, hogy az erdőnek melyik részén lehet fát vágni, ellenőrizték a favágást, az irtásokat újra f ásították. Magát a favágást, továbbá a kivágott fa szénné égetését nem kamarai tisztviselők irányították, hanem magánvállalkozók, a fa- és szénmesterek. A vágáshoz és égetéshez szükséges munkásokat ők fogadták és fizették, a termelt fát és szenet külön szerződésekben megállapított feltételek mellett szállították a vállalatnak, amely működésüket az erdőtisztviselők által ellenőriztette. Az ellenőrzés nemcsak arra terjedt ki, hogy a megszabott termelési rendet megtartják-e, hanem arra is, hogy munkásaikat rendesen fizetik-e. A vállalat érdekét ugyanis veszélyeztette volna, ha a vállalkozók munkásaik elégedetlensége miatt a szerződésbeli kötelezettségüknek nem tettek volna eleget. Minthogy a fa- és széntermelés elsősorban a kohók szükségletét volt hivatva fedezni, érthető, hogy a vállalat két erdésze, meg a később alkalmazott többi erdőtisztviselő is, az intéző főhatósága alatt a kohótiszttel működött együtt, aki a favágást és szénégetést köteles volt személyesen is figyelemmel kísérni. E kapcsolatból következett, hogy a kohótiszt bizonyos fokig felügyeleti jogot is gyakorolt a vállalat erdőtisztviselői fölött. 2 ) A két besztercebányai erdész, úgylátszik, idővel kevésnek bizonyult a nagykiterjedésű kincstári erdőségek, gondozására. Hogy könnyítsenek rajtuk, 1607-ben Breznóbányán egy új, úgynevezett erdőbírói vagy erdősáfári állást szerveztek, s betöltőjét tágabb hatáskörrel ruházták fel, mint amilyennel az erdészek rendelkeztek. Feladatuk azonban nem különbözött. 3 ) Amikor a bányavállalat közelében fekvő uradalmak rövidebb-hosszabb időre a király kezébe kerültek, erdőiket a bányászat és kohászat rendelkezésére bocsátották, s ilyenkor a kamara külön erdőtisztviselőket bízott meg ez erdők kezelésével. így pl. az 1620-as években a zólyomlipcsei uradalom erdőit a besztercebányai vállalat erdőmestere és három erdésze gondozta. 4 ) A besztercebányai erdőkben erdőmesteri (Waldmeister) állás első nyomaival 1662-ben találkozunk, úgyhogy indokolt az a feltevés, hogy szervezésére csak ekkor, a vállalat ügyeinek általános rendezésével kapcsolatban került sor. Négy erdőőr (Waldhüter) tartozott alája, feladatuk ugyanaz volt, mint a korábbi erdészeké, akiknek utódait láthatjuk bennük. A kohászat és az erdőgazdaság szoros kapcsolatai ekkor is fennállottak, amit bizonyít, hogy Fischer Mihály, az 1662-ben kinevezett erdőmester, a kohótiszt mellett a huták és hámorok ellenőrzésében is jelentékeny szerepet játszott. 5 ) Mint fentebb már említettük, 1662-ben szervezték az erdészeti és a gerebirnoki állásokat is. 6 ) *) Egykorú nyomtatvány után kiadta Tagányi Károly: Magyar erdészeti oklevéltár. I. k. Bp. 1896. 96. 1. 2 ) Tomcsányi Gyula: Értekezés a garammenti kincstári erdőkben alkalmazott szállítási rendszerről történeti visszapillantással az erdészeti szolgálat és kezelés fejlődésére. Besztercebánya, 1894., 41. 1. 3 ) A breznóbányai erdősáfár 1607-iki utasítását Schmidt után (IV. k. 19.1.) kiadta Tagányi i. m. I. k. 287. 1. *) Tomcsányi i. m. 50. 1. B ) Az 1662-iki erdőmesteri utasítást Schmidt (V. k. 96.1.) után kiadta Tagányi i. m. I. k. 524. 1. •) Az erdészeti irnok utasítását Tagányi is kiadta i. m. I. k. 526. 1.
