Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
piacain vásárolta össze a hiányzó mennyiséget. A tizedből befolyó gabonát kettős célra fordította. Egy részét a vállalat tisztviselői kapták természetbeni járandóság fejében, amit fizetésükhöz számítottak, továbbá a helybeli jezsuiták és a német tanító részesültek belőle, más részét pedig, az árpát, a vállalat sörfőzőiben dolgozták fel. Az 1660-as években egy-egy főzőmester (Bráumeister) és a melléjük rendelt Írnokok (Schreiber) vezetése alatt két sörfőző dolgozott, mindkettőt a szertársáfár irányította és ellenőrizte. A sörfőzésből jelentékeny haszna volt a vállalatnak. A tisztviselők fizetés fejében sört is kaptak, továbbá világításra faggyút és szurokfáklyákat, amiket ugyancsak a szertárgondnok osztott ki közöttük. A vállalatnak saját gazdasága (Kammerhof) is volt, amelyet jobbágyok (kammerhöfische Unterthanen) műveltek. Ezt a gazdaságot a szerszámsáfár igazgatta, akit ebben a minőségében udvarbírónak (Hofrichter) neveztek. A jobbágyok tartozásairól urbáriumot vezetett, s annak alapján hajtotta be szolgáltatásaikat, amikről azután pontosan elszámolt. Az intéző ellenőrzése mellett bíráskodott is fölöttük, bírósági jegyzőkönyvet vezetett, a bírságokat behajtotta. A jobbágyok védelméről is gondoskodni tartozott, nem engedhette meg, hogy a vállalat tisztviselői a robotmunkát saját céljaikra vegyék igénybe. Részint mint udvarbíró, részint pedig mint szertársáfár gondozta a vállalat összes épületeit, őrizte azok kulcsait, irányította a kapust, az őröket és a hajdúkat, akiket szükség esetén ő bocsátott a tisztviselők rendelkezésére és útiszámláikat is ő érvényesítette. Ennyi munka mellett természetes, hogy a vállalat gazdaságában kellett laknia. 1 ) Besztercebányai gereb- és fairnok. A szertársáfár oldalán két irnok működött, az egyik a Garamon úsztatott fát kifogó és tároló építmények, az úgynevezett gerebek vezetésében segédkezett (Bau- und Rechenschreiber), a másik pedig a vállalat faellátásával kapcsolatos írásbeli ügyeket intézte (Holzschreiber) még akkor is, amikor a vállalat a bányákban, kohókban és hámorokban szükséges fát nem saját maga termelte, vágatta és szállíttatta, hanem erre nézve vállalkozókkal szerződött. A két irnok munkája szorosan összefüggött a számvevőével, úgyhogy őket, miként félig-meddig a szertársáfárt is, tulajdonképen számvevőségi tisztviselőknek is tekinthetjük. 2 ) Besztercebányai erdőtisztviselők. E két irnok munkája nem korlátozódott az írásbeli elszámolásra, hanem a kamarai erdőgazdasággal is szoros kapcsolatban állott. Besztercebányán, ahol a kohókban különösen sok fára és szénre volt szükségük, s ennek következtében a vállalat érdeke megkívánta, hogy az erdőkkel rendszeresen gazdálkodjanak, már az 1560-as évektől kezdve erdőtisztviselőket is alkalmaztak. 1564-ben a király a besztercebányai vállalat erdőinek gondozásával két erdészt (WaldfÖrster) bízott meg. 3 ) Közvetlenül a vállalat intézője, közvetve pedig az ?lsóausztriai kamara alá rendelte őket. Feladatukat abban jelölte meg, hogy a kincstári erdők gazdaságos kihasználásáról gondoskodjanak. Az erdőgazdálkodás általános, minden erdőtulajdonost kötelező szabályait I. Miksának 1565 május 15-én latin és német nyelven kiadott *) 1662-iki utasítását i. Schmidt i. m. V. k. 66. 1. B ) 1662-iki utasításukat 1. Schmidt i. m. V. k. 185., 189. I. 8 ) Utasításukat 1. Schmidt i. m. I. k. 401. 1.
