Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
fejében köteles volt a bányatisztviselőket gyógykezelni. 1 ) Többet a selmeci bányaorvosról egyelőre nem tudunk. Lehet, hogy az 1601-iki kezdeményezés a XVII. században folytatás nélkül maradt. A besztercebányai rézvállalat. Az alsó magyarországi bányakamara területén a körmöci és selmeci alkamarák mellett a besztercebányai rézvállalat (Kupferhandel) volt a harmadik kincstári kormányszerv, amit a két alkamarához hasonlóan olykor ugyancsak kamarának (Kammer) hívtak, többnyire azonban csak bányászatnak és kohászatnak (Berg- und Hüttenwesen zu Neusol) neveztek. A besztercebányainak mondott, valójában azonban úrvölgyi és libetbányai réz már a középkorban európai jelentőségre tett szert, 2 ) s előkelő szerepét a magyar gazdasági életben az újkor századaiban is megtartotta. Az itteni rézbányák legnagyobb része a Habsburgok trónrajutásakor már a kincstár tulajdonában volt, de, mint a legtöbb királyi jövedelem, nem saját kezelésben, henem bérben. I. Ferdinánd pénzügyi politikájának, mint már több vonatkozásban láttuk, egyik alapelve a bérletrendszer megszüntetése volt. Ennek a kétségtelenül helyes elvnek a gyakorlati érvényesítésére Besztercebányán csak 1546-ban került sor. Korábban a rézvállalatot a bérlő igazgatta, hogy miként, annak vizsgálata, lévén a bérlet magánvállalkozás, nem a közigazgatástörténelem feladata. A besztercebányai rézvállalat kincstári igazgatásának előzményeit a gazdaságtörténelem hivatott tisztázni. Az utolsó bérleti szerződés, amelyet a kincstár Fugger Antallal öt évre kötött, 1546 április hó 15-én járt le. I. Ferdinánd a szerződést nem újította meg, hanem a kamarai igazgatás mellett döntött, amelynek megszervezésére és a vállalat átvételére öttagú bizottságot küldött Besztercebányára. Az egyik biztos, Konritz Kristóf bécsi kamarai tanácsos kapott azután megbízást a vállalat ideiglenes vezetésére. 8 ) A besztercebányai vállalat keretében több üzem működött. Az első volt a bányaüzem, amely a réztartalmú kőzeteket felkutatta és feltárta. A második a kohóüzem, amely a kibányászott ércet finomította. A finomítás több fázisú összetett kohászati folyamatot jelentett. Az ércet először megpörkölték, azaz halomba rakva égették, s ezáltal a hasznavehetetlen kőzetrészektől megszabadították. így nyerték az úgynevezett fekete vagy nyers rezet, amit azonban ipari célokra még mindig nem használhattak, minthogy különböző fémeket tartalmazott. Ezeknek egy részétől olvasztás útján a kohókban tisztították meg. A kohókból háromféle réz került ki: az ezüst tartalmú finom réz (reiches Kupfer), gyengébb minőségű vörös réz (geringes vagy Rot-Kupfer) és még silányabb libeti réz (Libeter Kupfer). A két utóbbit már felhasználhatták, s vagy nyersen értékesítették, vagy pedig a hámorban félgyártmányokká feldolgozva hozták forgalomba. A finom réz ezüstjét külön kohókban, az úgynevezett Saiger-Hütte-kben választották ki, ahol a legértékesebb tiszta rézen kívül jelentékeny mennyiségű ezüstöt is nyertek.*) A különböző finomságú rezek, félgyártmányok és ezüst árusíl ) Schmidt i. m. III. k. 336. I. a ) L. Paulinyi Oszkár módszertani szempontból is igen tanulságos értekezését: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. Károlyi-emlékkönyv. Bp. 1933. 8 ) Schmidt i. m. I. k. 166. 1. Pech i. m. I. k. 200. 1. *) L. Paulinyi i. m. 407—408. 1.
