Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
tásával a vállalat harmadik üzeme foglalkozott, amely a bánya- és a kohóüzemtől gyakran különvált, sőt olykor, főleg a XVII. században, magánvállalkozók bérelték. 1547-ben, amikor a körmöci pénzverde még Mária királyné kezén volt, I. Ferdinánd úgy rendelkezett, hogy a besztercebányai rézfinomítás révén nyert ezüstből ugyanott verjenek pénzt. 1 ) A következő évben azonban a körmöci pénzverde is a kincstár birtokába jutott, úgyhogy külön besztercebányai pénzverésre semmi szükség sem volt. A nemesércmonopólium értelmében ettől kezdve a besztercebányai ezüstöt is Körmöcbányára vitték és ott vertek belőle pénzt. A besztercebányai intézd. A különböző besztercebányai üzemek vezetője, Konritz Kristóf, valamint XVI. és XVII. századi utódai, az intézői (praefectus, Vervalter) címet viselte. A körmöci és selmeci alkamarák vezetőihez hasonlóan ő is a főkamaragróf, az alsóausztriai és az udvari kamara főhatósága alatt állott, de azoknál, ha nem is elvben, gyakorlatban legalábbis, nagyobb önállóságot élvezett, amit annak köszönhetett, hogy a gondjaira bízott hivatal vállalati, azaz közgazdasági jellegét mindvégig megőrizte. Feladata az volt, hogy az alája rendelt üzemeket, amelyeket lentebb majd ismertetünk, az azok élére állított tisztviselők munkáját, a segítségére rendelt hivatalnokok támogatásával irányítsa és ellenőrizze, röviden: hogy a rézvállalatot igazgassa. Működéséért egyénileg felelt, a testületi (kollegiális) igazgatásnak, az újkori közigazgatás e legjellemzőbb vonásának némi nyomai azonban kimutathatók kormányzatában. Kezdettől fogva volt mellette segédintéző, akivel, továbbá a pénztárnokkal, ellenőrrel és számvevővel, mielőtt határozott volna, minden fontosabb kérdést gondosan megtárgyalt, sőt az alsóbbrangú tisztviselők véleményét is meghallgatta. Fölöttesei hozzájárulása nélkül azonban jelentősebb döntést nem hozhatott. Az alája rendelt tisztviselők kinevezésének és elbocsátásának jogát az uralkodó gyakorolta, a különböző üzemekben dolgozó munkásokat viszont az intéző az üzemek vezetőinek javaslata alapján önállóan alkalmazta. Őt magát, a többi tisztviselőhöz hasonlóan, fölöttesei előterjesztésére, a király helyezte állásba, amelyből, ha méltatlannak bizonyult, bármikor elmozdíthatta. Ha ellenben hűséges szolgálatát megromlott egészségi állapota vagy magas kora miatt kényszerült befejezni, a kincstár esetekint megállapított összegű nyugdíjban részesítette. 2 ) Hivatalviselésének általános irányelveit és egyes részleteit a vállalat minden ágazatára kiterjeszkedő királyi rendeletek és utasítások szabályozták, amelyeket az egész birodalomban bevezetett és bevált pénzügyigazgatási módszerek és rendszerek szellemében az udvari kamara fogalmazott és adott ki. 3 ) A réz bányászatával, kohászatával és értékesítésével foglalkozó üzemeken kívül az intéző igazgatott több olyan gazdasági szervet is, amely a rézvállalattal csak közvetett kapcsolatban állott. így elsősorban irányí») Schmidt i. m. í. k. 180. I. a ) L. pl. Pech i. m. II. k. 34. 1. 8 ) Az 1558-iki alaputasítást, amelyre az összes többi hivatkozott, Schmidt idézett gyűjteménye nem tartalmazza. Az 1565., 1612. és 1630. évi általános utasításokat I. u. o. II. k. 7., IV. k. 230., 486. I. Az 1641. évit Pech i. m. II. k. 434. 1. ismerteti. 1587-ben az intéző kúlőn utasítást is kapott. L. Schmidt i. m. III. k. 154. I.
