Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A válatóműhelyt a főaranyválató (Ober-Goldscheider) vezette. 1526 körül a műhelyt magánosok kezén találjuk. Mária királyné, II. Lajos felesége, 1525-ben a műhely felét körmöci kamaragrófjának és zólyomi kapitányának, Behem (Behaim) Bernátnak és örököseinek adományozta, miután az előző adományos, Preuss János budai polgár, Örökösök nélkül halván meg, újra tulajdonába jutott 1 ) A műhely másik fele Krueg János birtokában volt, ő azonban János király pártjára állott, úgyhogy a királyné 1528-ban elvette tőle, s egyik részét kipróbált hívének, Pempfling Sebestyénnek, a másikat pedig Behem Bernátnak adta, 2 ) aki így most már háromnegyed rész birtokosa lett. 1533-ban azután vétel útján a negyedik negyedet is megszerezte. 3 ) Hogy a választómű magánkézben miként működött, nem tudjuk. Kérdéses, vájjon ebben az időben is itt váltották-e be a nemesérceket, avagy a műhely csak finomítással foglalkozott? I. Ferdinánd azután, az alsómagyarországi bányakamarát nővérétől átvévén, 1549-ben évi 2000 rajnai forintért a választóművet is visszaváltotta és kamarai kezelésbe vette. 4 ) Ettől kezdve a műhely tisztviselőit a kincstár alkalmazta és fizette. 1568-ban két főaranyválató, 4 válatólegény, 3 öntőlegény és 1 ezüstszemcséző (Korner) dolgozott az üzemben, valamennyien mint hetenkint fizetett kincstári alkalmazottak. A második aranyválató a műhely vezetője mellett az ellenőr (Controlor, Gegenhandler), szerepét töltötte be. Főfeladata az volt, hogy a beszolgáltatott ezüst finomságát és aranytartalmát megállapította, azaz elsősorban kémlészi munkát végzett. Nemcsak a kincstár, hanem a bányapolgárok is azt kívánták, hogy a főaranyválató mellett külön tisztviselő vegye a próbát. 5 ) 1653-ban mint ellenőrkémlészt ki is emelték a választómű tisztviselői keretéből, s egyben az alkamara titkári feladataival, a kiadóhivatal és az irattár kezelésével is megbízták. 6 ) Ez a megoldás azonban nem bizonyult jónak. Az 1676-iki utasítás szerint a titkárnak a választóműhelyt nem kellett ellenőriznie, ezt a feladatot újra a főaranyválató segédére, a rangban első aranyválatóra ruházták. 7 ) A selmeci fogatos. A selmeci kamara alkalmazottai sorában foglalt helyet az egyfogatos (Einspänniger) is, akinek az volt a dolga, hogy fogatával és legényével, akinek tartására külön segélyt kapott, állandóan a kamarai vezetőség rendelkezésére álljon, s őket hivatalos útjaikon egyik helyről a másikra vigye. Az 1676-iki hivatali utasítás róla is megemlékezett. 8 ) A selmeci bányaorvos. 1601-ben Mátyás főherceg az alsó magyarországi bányavárosok kérésére, amit az alsóausztriai kamara is támogatott, hozzájárult, hogy Selmec város orvosa a kincstár részéről évi 50 magyar forint segélyt kapjon, aminek J ) Schmidt i. m. I. k. 92. 1. 2 ) U. o. I. k. 102. 1. 3 ) U. o. I. k. 110. I. *) U. o. I. k. 198. 1. 6 ) Pech i. m. I. k. 270. 1. e ) Schmidt i. m. IV. k. 769. I. 7 ) A válatómű 1676-iki utasítását 1. Schmidt i. m. V. k. 346. 1. 8 ) Schmidt i. m. V. k. 365. 1.
