Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
számát négyre emelte fel. Kettő közülük kamarai, a másik kettő pedig városi tisztviselő volt. Az uralkodó nevezte ki őket, az azonban a rendeletből nem tűnik ki, hogy ülnöki működésükért kaptak-e, s ha igen, kitől, külön fizetést. 1 ) A bányamester 1676-i utasítása már úgy rendelkezett, hogy a bányabíróság (Berggericht) elé kerülő pénzeket az ülnökök tudtával kell kezelnie. A bányabírósági Írnokot a kincstár fizette, valószínű, hogy őt kezdettől fogva nem a város választotta, hanem a király nevezte ki. Feladata az volt, hogy a bányamester írásbeli munkáját elvégezze, az ítéletleveleket és egyéb kiadmányokat elkészítse, a bányamesteri irattárat rendben őrizze. Külön bírósági könyvet (Gerichtsbuch) vezetett, amelybe nemcsak a bányamesteri ítéleteket jegyezte fel, hanem a bányászatra vonatkozó minden fontosabb iratot is lemásolt. 2 ) A selmeci bányamesteren kívül az alkamara más városokban lévő bányáiban ugyancsak alkalmaztak bányamestereket. így pl. 1568-ban baka-, új- és bélabányai bányamestereket említenek a források. E tisztségek jellege valószínűleg megegyezett a selmeci bányamesterével, jelentőségük azonban messze mögötte maradt, amit az is mutat, hogy míg a selmeci bányamester ekkor évi 208 forint fizetést kapott, addig a bakabányai csak 20 forint 80 dénárt, az újbányái 15 forintot, a bélabányai pedig 9 forintot. 3 ) A selmeci bányamesteri tisztség fontosságát egyébként az is bizonyítja, hogy betöltői hosszabb és hűséges szolgálat után nyugdíjban részesültek. 4 ) A selmeci bányaszemélyzet. A bányákban dolgozó munkásokra, vájárokra, vitlázókra, csillésekre takarítókra, ércválasztókra stb. felügyelni, munkájukat irányítani és ellen őrizni, velük elszámolni, a különböző bányatisztviselők voltak hivatva Eredetileg magánalkalmazottak, a bányatulajdonosok emberei, akiket a bányapolgárok fizettek. Azokban a bányákban, amelyek nem kerültek egészen vagy részben a kincstár tulajdonába, mindvégig magánalkalmazottak is maradtak. A kincstár azonban Selmecen is egyre több és több bányát megszerzett, vagy érdekeltséget vállalt bennük. E bányák tisztviselői ezáltal kamarai hivatalnokok lettek, úgyhogy szerepükről a bányaigazgatás keretében meg kell emlékeznünk. A kamarai szervezetbe illeszkedve a selmeci alkamaragróf-pénztárnok, ellenőr-számvevő és bányamester közvetlen főhatósága alatt állottak. Azokban a bányákban, amelyekben a kincstáron kívül magánosok is részbirtokosok voltak, elméletben ez utóbbiak is rendelkeztek fölöttük, valószínű azonban, hogy ezt a jogukat nem igen gyakorolták. A királyi utasítások jó keresztényhez illő, istenfélő, józan és szorgalmas életmódot kívántak meg a bányatisztviselőktől. Állandóan munkahelyükön kellett lakniok, más foglalkozásuk nem lehetett, a bányászattal kapcsolatos üzleti vállalkozásokban csak különleges esetekben és fölötteseik hozzájárulásával vehettek részt. m A bányamunkásokat nem ők alkalmazták, hanem az alkamara vezetői. Hasonlóképpen ha valamelyik munkás ellen panasz merült fel, az ügyet szükség esetén a vezetőség elé terjesztették, amely azután rendelkezett. Egyebekben azonban a munkások engedelmességgel tartoztak nekik, hiszen Schmidt i. m. V. k. 234. 1. 2 ) 1676-iki utasítást 1. Schmidt i. m. V. k. 286. 1. 3 ) Pech i. m. I. k. 260. 1. *) U. o. II. k. 123. 1.
