Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
feladatukat, a bányaművelés zavartalan menetének biztosítását, csak így oldhatták meg. Tennivalóik sok ponton egybeestek, ezért hangsúlyozták az utasítások, hogy jó egyetértésben végezzék munkájukat. 1 ) Rangban a bányatiszt (Überraiter) állott közöttük az első helyen. Az első kincstári bányatiszttel 1592-ben találkozunk, 2 ) 1676-ban két bányatiszt felügyelt az uralkodó selmeci bányáira és bányarészeire. Feladata az volt, hogy hetenkint egyszer vagy kétszer az összes kamarai igazgatás alatt álló bányákat megszemlélje, mégpedig lehetőleg váratlanul, s a látottakról az alkamara vezetőségét tájékoztassa. A bányákon kívül a kohók és a zúzómalmok is felügyelete alá tartoztak. Az alkamaragróf-pénztárnok és a bányamester helyi szervének tekinthetjük. 3 ) Míg a bányatiszt az ellenőrzésben, a bányasáfár (Bergschaffer) az igazgatásban segédkezett az alkamara vezetőinek. Minden nagyobb bányának külön sáfára volt, aki gondoskodott róla, hogy a bányászathoz szükséges minden eszköz kéznél legyen, a külső és belső építési munkákat a megfelelő iparosok elvégezzék, a munkások az előre meghatározott leggazdaságosabb és legeredményesebb termelési rend szerint dolgozzanak, a munka sehol semmi miatt fenn ne akadjon. A munkásokra állandóan felügyelt, a heti elszámoláskor ő fizette ki a bérüket. A legtöbb bányánál a sáfár szerezte be a munkásság élelmét és italát, aminek árát a fizetésükből levonta.*) Külön sáfár kezelte a selmeci alkamara szertárát, a szertársáfár (Zeugschaffer). 5 ) Ő szerezte be a vezetőség hozzájárulásával idejében és minél gazdaságosabban mindazokat az eszközöket, amikre az egyes bányáknak szükségük volt s amiket az illető sáfárok tőle igényeltek. Pontos könyvet vezetett s az írásbeli igényléseket csak a számvevő láttamozásával fogadta el mint nyugtákat, amiket azután kimutatásaihoz és számadásaihoz mellékelt. A szertárról bizonyos időközökben leltárt is kellett készítenie. Háborús és ínséges időkben a szertárban készenlétbe helyezett gabonával élelmezték a bányák munkásait és tisztviselőit. A szertársáfár volt egyben a kamarai épületek gondnoka (Kammerwirt). Mint ilyen, rendelkezett a kamarai ács 6 ) (Kammerzimmermeister) fölött és gondoskodott róla, hogy az épületek jó állapotban legyenek, a szükséges javításokat idejében elvégezzék. A szertársáfár gondviselése alá tartozott a kamarai istálló, lovakkal, kocsikkal, ő parancsolt a kamara fuvarosainak. A szállítmányok biztosítására hajdúkat fogadott a kamara, ezek, továbbá a kapus és az éjjeli őrök, ugyancsak a szertársáfár közvetlen irányítása alatt állottak. A sáfárok mellett az igazgatás és a gondozás írásbeli részét írnokok (Schreiber) intézték. Pech Antal szerint az írásbeliség csak az 156Q-as években tűnt fel a bányigazgatás eme alsó fokán, korábban a sáfároknak nem volt szükségük arra, hogy a bányákban történteket írásban megörökítsék. 7 ) *) Az 1649-iki utasítást I. Pech' i. m. II. k. 478—482. I. Az 1676-ikit Schmidt közölte i. m. V. k. 286. skk. 1. *) U. o. I. k. 360. I. 8 ) A bányatiszt 1676-iki utasítását 1. Schmidt i. m. V. k. 295. 1. ~ 4 ) A bányasáfár 1676-iki utasítását 1. u. o. V. k.. 299. 1. 8 ) A szertársáfári állást 1604-ben szervezték. Addig a számvevő végezte azt a munkát, amit 1604-ben külön tisztviselőre bíztak. Az első szertársáfári utasítást 1. Schmidt i. m. III. k. 519. 1. Az 1676-iki u. o. V. k. 358. 1. •) Az ács 1676-iki utasítását 1. u. o. V. k. 365. 1. 7 ) Pech i. m. I. k. 98. 1.
