Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

A bányák, zúzok, kohók stb. üzembentartásához különböző eszközökre, szekerekre stb. volt szükség. Ezeket külön sáfárok kezelték, akik szintén az igazgató közvetlen irányítása és ellenőrzése alatt állottak. Annak nincs nyoma az 1607-iki igazgatói utasításban, hogy a körmöci Goldkunsthandlungnál a besztercebányai és selmeci mintára bányatiszteket is alkalmaztak, akik a sáfárokat és az ügyelőket ellenőrizték. Körmöcön ezt a munkát a XVII. század elején maga az igazgató végezte. Ugyancsak reá hárult az a feladat, hogy a bányaüzem üzleti könyveit vezesse, a számvevő részére az úgynevezett heti cédulákat, azaz jelentéseket a végzett munkáról kiállítsa, év végén pedig számadásókat készítsen. Besztercebányán és Selmecen, ahol az üzem a körmöcinél jóval nagyobb volt, az írásbeli munkára külön bányairnokokat alkalmaztak. Ilyenekről az 1607-iki igazgatói utasítás nem tett említést. A körmöci alkamara tisztviselőiről 1642-ben készült kimutatásban a Goldkunsthandlungnál az évi 300 forint fizetést élvező igazgató

1

) mellett évi 205 forint 92 dénár fizetéssel egy aligazgató

2

) szerepel, ami azt mutatja, hogy sokoldalú munkáját idővel egymaga nem végezhette el, s ezért — h ogy mikor, nem tudjuk — segéderőt bocsátottak rendelkezésére. Ebben az 1642-i kimutatásban még egy gépész szerepel a Goldkunsthandlung állandó alkalmazottai között, aki a vízműveket kezelte. A többi alkalmazott fizetését nem rendszeresen évenkint kapta, hanem a munkások szokása szerint, minden hét végén a végzett munka arányában. A Goldkunsthandlung igazgatói állásának XVII. századi sorsáról egyébként jóformán semmit sem tudunk. Ebben a tisztségben a XVI. század végén és a XVII. század első felében a salzburgi származású Freiseisen-család tagjait találjuk, Györgyöt, aki 1586-tól 1619-ig szolgált, majd fiát, Kristófot, aki 1612-től 1630-ig aligazgató volt, majd igazgatóvá nevezték ki, s még az 1642-i kimutatásban is szerepel.

3

) Magának a bányaüzemnek a történetére vonatkozólag sok adat található Pech Antal idézett munkájában, így pl., hogy 1635-ben 131 vájár dolgozott a bányákban.

4

) Ezek azonban éppúgy nem pótolhatják a módszeres gazdaságtörténeti feldolgozást, mint ahogyan az igazgatási kérdések tisztázása is a jövő feladatai közé tartozik. A körmöci bányamester. A bányaigazgatásban a Goldkunsthandlung igazgatójának a körmöci bányamester (Bergmeister) volt a segítségére. A bányamesteri állás fontosságban vetekedett az igazgatóival, amelynél sokkal régebbi eredetre tekinthetett vissza. Bányamesterekkel már a középkorban találkozunk, abban az időben is, amikor a kincstárnak saját bányái Körmöcön nem voltak, amikor a Goldkunsthandlung még magánkézen volt. A bányamester egyrészt a kincstár hivatalnoka, azaz állami tisztviselő, másrészt pedig a bányatulajdonosok, illetve az azokat képviselő városi hatóság alkalmazottja volt. Ezt a kettős jellegét akkor is megtartotta, amikor a kincstárnak bányái nem voltak, sőt akkor is, amikor a magánbányákat is a kincstár műveltette. Feladata ugyanis a bányaművelés rendjének és zavartalanságának biztosítása, x

) Pech i. m. II. k. 432. 1. gondnoknak nevezi. 2

) Pech szerint: gondnoksegéd. U. o. 3

) Pech i. m. II. k. 332.1. Ezek szerint érthetetlen, hogy miként kaphatott 1607-ben Geier Miklós igazgatói utasítást, amikor Freiseisen György akkor még élt. Lehet, hogy 1607-ben nyugalomba vonult. 4

) U. o. II. k. 352. 1.