Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
irányította és ellenőrizte, az ott alkalmazott tisztviselőknek fölöttes hatósága volt. Hatásköre ezen a téren a körmöci bányakerületre korlátozódott. A bányákból napvilágra került nemesérc még nem volt alkalmas arra, hogy azonnal feldolgozzák, először tisztítani és finomítani kellett. Ezt a munkát, a kohászatot külön üzemek végezték. Az ezüstöt a nem nemes fémektől az úgynevezett égető-műben (domus vagy officina crematoria, Brenngaden), az aranytól pedig a választó-műben (domus vagy officina separatoria, Scheidgaden) különítették el. Az így nyert aranyat azután a cimentező-műben (cimentum, Ciment) finomították tovább. Eredetileg a bányászathoz hasonlóan a kohászat sem volt királyi monopólium. A nemesércmonopólium bevezetése óta azonban a nemesérc forgalmának ellenőrzésére és csempészésének megakadályozására egyik legjobb eszköznek az bizonyult, ha a kincstár vagy a bérlő a tisztítás és finomítás munkáját maga végzi el. Ezt az elvet azonban teljesen megvalósítani nem sikerült. Az aranyfínomítás ugyan királyi monopólium lett, cimentező-műve csak a kincstárnak vagy a bérlőnek volt, égető- és választó-műveket azonban magánosok is üzemben' tartottak. Mária királyné birtoklása idejében Körmöcbányán kincstári cimentezőművön kívül égető- és választó-művek is voltak. 1 ) A részletkutatás hivatott tisztázni, hogy vájjon 1548 után is megmaradtak-e, avagy miért és mikor szűntek meg? Az 1607-i körmöci alkamaragrófi utasítás csak cimentezőműről szól, s azt az alkamaragróf felügyelete alá helyezi. Ezüstöt nem annyira Körmöc-, hanem inkább Selmecbányán bányásztak, ez lehet a magyarázata, ha a kincstári égető- és választó-műveket az előbbi helyen csakugyan megszüntették. Lehetséges, hogy a választó-mű beleolvadt a cimentező-műbe, s a Körmöcön bányászott aranyat a Selmecről odaszállított ezüsttartalmu arannyal együtt finomították. A cimentező-mű nemcsak aranyfínomító üzem volt, hanem egyben a kincstári nemesércmonopólium szerve is. Az egész alsómagyarországi bányakamara területén, sőt, a nagybányai cimentező-műhöz — már amikor működött — tartozó bányavidék kivételével, az egész királyi Magyarország arany- és ezüsttermését itt váltották be, a kincstár által megszabott árfolyamon. A cimentező-mű egész személyzete a körmöci alkamaragróf főhatósága alá tartozott, aki köteles volt ellenőrizni, hogy csakugyan minden nemesércet beváltanak-e. Ezzel a feladattal együttjárt a nemesérccsempészek üldözése. A lefoglalt csempészáru bizonyos hányada a feljelentőt és az alkamaragrófot illette meg, ezzel akarták fokozott éberségre ösztönözni. A nemesércmonopóliummal volt kapcsolatos az alkamaragrófnak az a feladata is, hogy a bányavidék ékszerészeit megfelelő mennyiségű arannyal és ezüsttel ellássa. A bányatulajdonosok, mint már említettük, az általuk bányászott nemesérc bizonyos hányadát saját szükségletük fedezésére megtarthatták. A beváltásra kerülő nemesérc finomságát külön tisztviselő, a kémlész (probator) ellenőrizte. Állása tulajdonképen az olvasztó-műhöz tartozott, minden olvasztó-mű mellett kémlész is működött, sőt olykor kettő is, egyik a kincstár, a másik pedig a város, azaz a bányatulajdonosok megbízásából. A cimentező-mű kémlésze a selmeci és besztercebányai kémlészek mérésének helyességét ellenőrizte, s amennyiben Körmöcön a cimentező-mű egyben választó-mű is volt, a körmöci választói kémlész tisztségét is viselte. Szintén a körmöci alkamaragróf főhatósága alatt állott. *) Paulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése i. m. 45. 1.
