Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A bányabíróságban természetesen a főkamaragróí is szerepet játszott, amióta ezt az állást 1598-ban betöltötték. Hag Dávid szolgálati utasítása etekintetben is csak általános rendelkezéseket tartalmazott. Nem tisztázta, hogy a főkamaragróf milyen ügyekben illetékes, milyen helyet foglal el az alsóbb- és felsőbbfokú bírói hatóságok sorában, hogy egymaga, avagy hány és milyen bírótárssal ítélkezik. Nem tett különbséget a bányaregálen és a földesúri jogon alapuló bírói gyakorlat között, ami azt mutatja, hogy a kettő a bányabíróságok munkájában összeolvadt. Mindezt s egyéb részleteket a monografikus feldolgozásoknak kell majd megállapítaniuk, amelyek a jogtörténeti vonatkozásokat sem hagyhatják figyelmen kívül. Mind a közrend biztosításához, mind pedig bírói tekintélyének fenntartásához és ítéleteinek végrehajtásához, a főkamaragrófnak fegyveres támogatásra is szüksége volt. Ezt az alsó magyarországi bányavárosi kerület főkapitányától, illetve Fülek, Nógrád és Szécsény várak kapitányaitól kapta meg. E várak őrsége fölött nem rendelkezett, ha valamire szüksége volt, a főkapitányhoz fordulhatott, akivel utasítása értelmében a jó viszonyt ápolnia kellett. Ha pedig a vidéket török támadás veszélye fenyegette, a bányavárosok fegyveres őrségéit a főkapitány rendelkezésére tartozott bocsátani. Az alsó magyarországi bányakamarai javakhoz a bányákon és bányaüzemeken, valamint a bányavárosokon kívül még két kincstári uradalom is tartozott: a zólyomi és a dobronivai. Ezeket a többi várbirtok mintájára udvarbírák és ellenőrök igazgatták, akik nem a pozsonyi magyar kamara, hanem a főkamaragróf főhatósága alá tartoztak. Erre azért volt szükség, mert a bányaművelésnél sokszor igénybe kellett venni az uradalmak jobbágyainak munkaerejét, főleg a fuvarosokét. A bányavárosok élelmezésében is fontos szerepet játszottak a kincstári birtokok. A főkamaragróf, szükség esetén, még az elzálogosított királyi jószágok jobbágyságát is munkára kötelezhette. A bányaműveléssel mindenkor szorosan Összefüggött az erdőgazdálkodás, a bányászathoz ugyanis, főleg az ércek szétválasztásához és finomításához sok fára és fából égetett szénre volt szükség. A kincstárnak magának is voltak erdei, amelyeket saját tisztjeivel gondoztatott, ezenkívül azonban a bányavidéken fekvő magánföldesúri erdőket is ellenőrizte abból a szempontból, hogy az egész országra érvényes erejű királyi erdőrendtartás pontjait megtartják-e. Mindkét feladat, a kincstári erdőgazdaság irányítása és a magánföldesúri erdők ellenőrzése a főkamaragróf feladatai közé tartozott. Hatásköre tehát, amint Hag Dávid 1598-iki utasításából 1 ) megállapíthattuk, igen széleskörű volt, s a bányászattal kapcsolatos összes ügyekre kiterjedt. Az alsómagyarországi bányavárosok legfőbb országos hatósága ezek szerint a főkamaragróf volt. A magyar kamara, a többi királyi város főhatósága, e városokban csak az adó kérdésében tudta befolyását érvényre juttatni. Minden más téren, amennyiben az államot képviselő uralkodói hatalom a helyi önkormányzatok életébe belenyúlt, ezt az alsó magyarországi bányavárosoknál nem a magyar kamara, hanem a főkamaragróf útján tette. Ez a tény a magyar kamara hatáskörét, s közvetve a magyar közigazgatás egységét, kétségtelenül megcsorbította. Gyakorlati következményei azonban a XVI. és XVII. század folyamán, amíg az uralkodói hatalom a királyi *) Az utasítást I. Schmidt i. m.. III. k. 286—299. 1.
