Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
tartózkodó Beheim Bernáttól, avagy az alsóausztriai kamara tanácsosaitól kapják-e a rendeleteket, s hogy a jövedelmekről a pozsonyi vagy a bécsi kamara számvevősége előtt adnak-e számot. A körmöci bányakamarának s vele együtt az alsómagyarországi bányászatnak és a bányaregálen alapuló jövedelmek igazgatásának fölöttes hatósága tehát 1548-tól kezdve, sőt lehet, hogy már korábban, az alsóausztriai kamara lett. A magyar közigazgatás történetének keretében tehát ennek a hatóságnak a szervezetével és működésével is foglalkozni kell. Ez azonban elsősorban az osztrák közigazgatástörténeti irodalomnak a feladata, minthogy az alsóausztriai kamara osztrák hatóság volt, habár magyar ügyeket is intézett. Az osztrák közigazgatástörténeti irodalom ezt a feladatát még nem oldotta meg, így tehát nem tudjuk, hogy az alsóausztriai kamarának a szervezete milyen volt és hogyan működött. Minthogy I. Ferdinánd az udvari, a magyar és az Örökös-tartományokbeli kamarákat azonos elvek szerint szervezte, feltehetjük, hogy az alsóausztriai kamara szervezete megfelelt a magyarénak, s hogy azonos módon működtek. A tárgyalásra kerülő ügyeket a tanácsülésben vitatták meg és a kamara elnökének vezetése mellett testületileg hozták a határozatokat. Feltehetjük, hogy a kamarai tanácsnak volt egy-két tagja, aki a magyarországi viszonyokat többé-kevésbbé ismerte, a magyar ügyekről ezek tájékoztatnatták a plénumot. A határozatok fogalmazatait a titkárok készítették el és az irodában tisztázták le. A bevételeket és a kiadásokat a pénztárnok kezelte, valószínűleg ellenőrrel együtt, a bányatisztviselők számadásait pedig a számvevőhivatalban nézték át. Nem valószínű, hogy ezekben a segédhivatalokban külön magyar osztályok alakultak ki, erre csak akkor került volna sor, ha a körmöci bányakamara hivatalos nyelve más lett volna, mint az alsóausztriai kamaráé. Ez azonban nem úgy volt, hiszen a két kamarát elsősorban éppen a hivatalos nyelv közössége kapcsolta egymáshoz. Az udvari kamara főhatósága. A részletkutatás hivatott megállapítani, vájjon az alsóausztriai kamara az alsómagyarországi bányászat történetében milyen szerepet játszott, milyen volt a viszony közte és a körmöcbányai kamara között, főhatósága csupán névleges volt-e, vagy pedig döntő súllyal érvényesült? Tisztázásra vár továbbá az a kérdés is, hogy az alsóausztriai kamara a magyarországi bányaügyekben mennyiben intézkedett Önállóan s mennyiben függött az udvari kamarától, amelynek — a magyar kamarával ellentétben — formailag is alá volt rendelve. E kor magyar bányatörténészeinek vizsgálódásukat az udvari kamarára, sőt a mindenkori uralkodóra, annak közvetlen környezetére is ki kell terjeszteniük, ha pontosan meg akarják állapítani egy-egy rendelkezés forrását, amely a bányászat javát szolgálta, vagy esetleg hátrányára volt. A rendelkezésünkre álló töredékes adatok arra vallanak, hogy a XVII. század húszas éveitől kezdve az alsóausztriai kamara pénzügyigazgatási jelentősége csökkenni kezdett, s szerepét fokozatosan maga az udvari kamara vette át. 1625 december 31-én egy királyi leirat az alsómagyarországi főkamaragrófot arról értesítette, hogy II. Ferdinánd az alsóausztriai kamara irodáját és számvevőségét az udvari kamarába olvasztotta bele, s így mindazok a hivatalok és tisztviselők, akik eddig az alsóausztriai kamarától függtek, a jövőben az udvari kamarának közvetlenül lesznek alárendelve. 1 ) E rendelet értelmében Schmidt i. m. IV. k. 443—444. 1.
