Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

tehát az alsóausztriai kamara főhatósága a körmöci bányakamara fölött megszűnt, illetve átszállt az udvari kamarára. Az alsóausztriai kamara ekkor, úgy látszik, meg is szűnt. Egy 1630 április 23-án kelt királyi leirat legalábbis újonnan való felállításáról beszél. Ez a rendelet az alsó magyarországi főkamaragrófi hivatal igazgatójához szólva értesíti II. Ferdinándnak arról az elhatározásáról, hogy az összes osztrák hivatalnokok, akik közé az igazgató is tartozik, igazgatási és számvevési kérdésekben az alsóausztriai, pénztári ügyekben pedig közvetlenül az udvari kamarától függenek. Jellemző a rendeletnek az a megállapítása, hogy a körmöci bányakamara vezetője osztrák tisztviselő. Mutatja, hogy az alsó magyarországi bányászat igazgatása ekkor már — legalábbis a bécsi udvar nézete szerint — egészen kikapcsolódott a magyar közigazgatási szervezetből.

1

) Nincs nyoma annak, hogy a körmöci bányakamara német nemzetiségű tisztviselői e téves beállítás ellen tiltakoztak volna, a magyar rendiség pedig talán nem is tudott róla. Nincs tudomásunk róla, hogy a közvetlen főhatóság megosztása az udvari és az alsóausztriai kamara között milyen gyakorlati eredményekkel és következményekkel járt. Csak annyit tudunk, hogy a központi bányaigazgatás terén 1633-ban újabb megoldással kísérleteztek. Ekkor II. Ferdinánd fia, Ferdinánd főherceg saját maga vette kezébe a bányaügyek legfelső irányítását.

2

) Valószínű, hogy ez a változás az udvari és az alsóausztriai kamara szerepét formailag nem érintette, mivel ezekre a hivatalokra, mint adminisztratív szervekre, a főhercegnek is szüksége volt. Ő nem a kamarák, hanem a király szerepét vette át, s különleges megbízatása 1637-ben, amikor trónra lépett, mindenképen, de lehetséges, hogy már korábban véget ért. Az újra felállított alsóausztriai kamara, a jelek szerint, nem váltotta be a működéséhez fűzött reményeket, úgyhogy 1635-ben immár véglegesen beolvasztották az udvari kamarába. Az alsó magyarországi főkamaragrófl hivatal igazgatójával egy július 4-én kelt királyi leirat közölte az uralkodónak ezt a határozatát.

3

) Ettől kezdve tehát a körmöci bányakamara közvetlenül az udvari kamara alá tartozott, nemcsak pénztári, hanem igazgatási és számvevési ügyekben is. Ez a helyzet csak Mária Terézia uralkodásának elején változott meg, amikor a rendeknek sikerült keresztülvinniök, hogy az uralkodó a magyar pénzügyigazgatás egységén az udvari kamara bányaügyi főhatósága révén esett sérelmet orvosolja. Az 1741. évi 14. tc. kimondotta, hogy a magyar kamara, amely független az udvaritól, bányászati és sóügyekben is önállóan rendelkezik. Az udvari kamara tényleges befolyását a magyar bányaügyekre természetesen ez a körülmény sem szüntette meg, minthogy a magyar kamara végső fokon az uralkodótól függött, aki udvari kamaráját bármikor meghallgathatta magyar kérdésekben is. Rendeleteit azután a saját nevében bocsátotta ki, így a törvény betűjén formai sérelem nem esett. A XVI. és XVII. századi helyzethez képest ez is jelentős eredménynek számított. x

) Alle unsere österreichische Beambten, darunter dann Du (az alsómagyarországi főkamaragrófi hivatal igazgatója) auch begriffen bist... Schmidt i. m. IV. k. 485. I. a

) Az 1633. márc. 9-én kelt rendeletet I. Schmidt i. m. IV. k. 609—610.1. Ferdinánd főherceg ugyanakkor a besztercebányai rézműveket, amglyek 1631 óta bérbe voltak adva, saját kezelésbe vette. 8

) Schmidt i. m. IV. k. 639—640. I.