Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A kincstári ügyvédekkel (fiscalis procurator) az érseki uradalmakon már a XVI. század második felében találkozunk. Feladatuk a kincstári, vagy kamarai kezelésben lévő birtokok jogvédelme, nem utolsó sorban a jobbágyság elnyomásának megakadályozása. Ekkor még, miként a XVIII. század elején is, magánföldesúri hivatalnokok, csak annyiban állami tisztviselők, amennyiben földesuruk a király. A többi földesúri tiszthez hasonlóan a jószágigazgató alkalmazza őket, ő irányítja és ellenőrzi munkájukat. Annak semmi nyoma sincs, hogy a királyi jogügyigazgatósággal valamilyen kapcsolatban lennének, bár a fejlődés azután oda vezetett, hogy feladatuk azonossága indokolttá tette a szerves kapcsolat kiépítését. Az érseki jószágigazgató és tisztjeinek tág igazságszolgáltatási hatásköre valószínűvé teszi annak a feltevésnek helyességét, bár az utasítások erről kimondottan nem tesznek említést, hogy hasonló szerepet töltöttek be az érseki falvak közigazgatásában is, már amennyire alsófokú közigazgatásról a XVI. és XVII. században, amikor az állam és a nép élete még sokkal egyszerűbb keretek között folyt le, egyáltalában beszélhetünk. A rendet fenntartották, az államgépezet vidéki szerveinek, adószedőknek, harmincadosoknak, tizedszedőknek stb. munkáját támogatták. Gondot fordítottak az utak ápolására, tűz- és árvíz ellen védekeztek, valószínűleg az egyházak és iskolák ellátásának kérdésében is volt szavuk. Legelső feladatuk azonban, mint a többi udvarbírónak is, az volt, hogy a gazdaságot minél ügyesebben vezessék, a^ jövedelmi forrásokat gyarapítsák és aknázzák ki, az uradalom várának, Érsekújvárnak felszereléséről és ellátásáról minél tökéletesebben gondoskodjanak. Gazdasági tiszteket nemcsak a falvakban és majorokban, hanem benn a várban is tartottak, ezek a terményeket őrizték és értékesítették. A katonaság önkénye ellen a várbeli iparosságot is oltalmazták. Mint a többi udvarbírónál, az érseki jószágigazgató mellett is kamarai ellenőrt találunk. Működésükről a kamarát ugyanúgy tájékoztatták, a bevételekről és kiadásokról ugyanúgy számoltak el, mint a kincstári uradalmak vezetői. 1 ) , Katonaság ellátása. A katonaság élelmezése mindig a legfontosabb és legnehezebb feladata, közé tartozott a katonai és pénzügyi igazgatásnak. A török korszakban amikor az állandó katonaság a várakban tartózkodott, ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy a várak mellett uradalmakat létesítettek, amelyeknek terményei fedezték a várőrség szükségleteit, sőt olykor még más úton értékesíthető felesleget is nyújtottak. A termények gondos kezelése és értékesítése elsősorban az udvarbíró teendői közé tartozott, minthogy azonban őt a gazdaság egyéb ügyei erősen igénybevették, a kamara erre a célra külön tisztség szervezését találta szükségesnek. Élésmester. Az élelmezőmester (magister annonae et victualium) állása tudomásom szerint először 1551-ben szerepel a kamarai utasítások gyűjteményében, ekkor még élelmezési gondoknak (curator et dispensator annonae et victu*) Csutor János esztergomi jószágigazgató 1586-ban kelt utasítása alapján. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 12. Episcopatus.
