Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

vend várak védték a török ellen. A belsó'ausztriai rendek tehát saját bizton­ságukról gondoskodtak, amikor a védelmi terhek egy részét magukra vállalták. A többi részt a horvát-szlavón országgyűléseken megszavazott adó és az uralkodó által ideutalt birodalmi segély fedezte. Mégis, Szlavónia és Horvát­ország kapcsolatba került Belsőausztriával és amikor I. Ferdinánd halála után örökségén fiai megosztoztak, az alpesi tartományokat öröklő Károly főherceg befolyása alá jutott. Ez a befolyás már korábban is érvényesült, formailag 1578-ban ismerték el, amikor a haditanács javaslatára és a magyar országgyűlés hozzájárulásával I. Rudolf a horvát-szlavón védelem irányítá­sával Károly főherceget bízta meg. A haditanács szerepe. A bán hatásköre ettől kezdve egyre szűkült, ha jogilag nem is csorbí­tották, a gyakorlatban csak a nemesi fölkelést vezette. A végvonal tényleges igazgatásában a főherceg és utódai az ugyancsak 1578-ban szervezett belső­ausztriai kormányszervekre, a gráci haditanácsra és kamarára támaszkodtak. Különösen a haditanács jelentősége volt nagy, hasonlóan ahhoz a szerephez, amelyet Magyarországon az udvari haditanács töltött be. A központi és a tartományi haditanácsokat elsősorban azért állították fel, hogy a török elleni védekezéssel, nevezetesen a végvárakkal kapcsolatos feladatokat megoldják. A belsőausztriai haditanács az utasítások rendelkezése szerint olyan viszonyban állott az udvarival, mint ahogyan a tartományi kamarák függtek az udvaritól. Ez azonban nem zárta ki, hogy önállóan kezdeményez­zen vagy hajtson végre valamit. 1 ) A haditanács befolyása a horvát-szlavón végvidékre egyre növekedett, kapcsolatban azzal, hogy ez a terület fokozatosan ú. n. határőrvidékké alakult át. Szlavóniában és Horvátországban az apró várakhoz nem tartoztak gazdag uradalmak, egy-egy vár kerülete nem volt olyan nagy, hogy a lakosság adója, tizede, robotja és különböző szolgáltatásai, az erődök szükségletét legalább olyan mértékben fedezhették volna, mint Magyarországon. A zsoldosoknak mindent pénzen kellett volna vásárolniok, ami feltételezte, hogy több zsoldot kapjanak és pontosan fizessék őket. Az egykorú pénz­ügyigazgatás azonban egyik feltételnek sem tudott eleget tenni. A vidék vezetői így inkább más megoldást választottak. Nem zsoldosokat fogadtak, hanem a katonákat letelepítették, földhözjuttatták, különböző kedvezmé­nyekben részesítették. A katonai szervezetnek a polgári életben is tagjai maradtak, mentesek voltak a polgári hatóságok alól, katonai igazgatás, azaz felső fokon a haditanács irányítása és ellenőrzése alatt állottak. A határ­őrök egy része a régi lakosságból került ki, másik részét a török elől menekülő balkáni népek adták. Jó és megbízható harcosoknak bizonyultak. A XVI. és XVII. században, amíg a török veszély állandóan fenyegetett, a magyar­országi szervezethez hasonlóan várakban szolgáltak, amelyek várcsoportokra oszlottak és két főkapitányságot alkottak. A várszervezet központi kormányzatát I. Rudolf 1578-ban Magyar­országon is a Habsburg-ház egyik tagjára, Ernő főhercegre bízta. A magyar országgyűlés ehhez is hozzájárult, a főhercegekben ugyanis az uralkodá a ) V. ö. Thiel, Viktor: Die innerösterreichische Zentralverwaltung. I—II. Archiv für österreichische Geschichte. 105., 111. 1916, 1930. Loserth, Johann: Innerösterreich und die militärischen Massnahmen gegen die Türken. Graz, 1934. Vorsehungen zur Ver­fassungs- und Verwaltungsgeschichte der Steiermark. XI. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom