Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
ideig távol legyenek, meg szívesebben dolgoztak olyan helyen, ahol korábban bérükhöz jutottak. Ezért most elrendelték, hogy hetenkint fizessenek, bár ez több fáradságot okozott a bányaigazgatónak (praefectus) és a melléje rendelt ellenőrnek (contrascriba), mivel ettől fogva minden hét végén kimutatást kellett készíteniök a bevételekről és kiadásokról a kamarai tanács részére. Hasonlóképen szabályozták a nagy-, felső- és feketebányai aranybányászok fizetését. A szomolnoki rézbányákban azonban kivételt kellett tenniök, mert a réz kiválasztása és próbája hosszabb időt igényelt. Szomolnokon ezért havonkint fizettek, az ottani igazgató és ellenőr is havonkint tett jelentést a kamarának. A bányaművelés javítását akarták elérni azzal az intézkedéssel, hogy a bányatisztek minél gyakrabban szálljanak le a tárnákba, oktassák a munkásokat, mert a rossz munka több kárt okoz, mint hasznot hajt. Készítsenek a bányákról térképeket, tegyék a művelést minél gazdaságosabbá. A legtöbb bányatisztviselő annyi mellékes jövedelmet élvezett, hogy az fizetésüket is meghaladta. Breiner utasítása ezen a téren is rendet akart teremteni. Bányatisztviselőnek kincstári bányák mellett bányája nem lehetett, saját borát, sörét, pálinkáját nem mérhette ki, úgyszintén csak kamarai húst és kenyeret árulhatott. Ezekről a jövedelmekről külön tartozott elszámolni, sőt a bizottság helyesebbnek tartotta volna, ha a gazdasági ügyek intézésével külön tisztviselőt bíznak meg. Különös gondot kellett a bányák vezetőinek arra fordítaniok, hogy a bányák berendezését állandóan jó karban tartsák, a hibákat idejében kijavíttassák, s ezáltal a bányászat zavartalanságát biztosítsák. Rendkívül fontosságuk volt a bányaművelés szempontjából az erdőknek, amelyekben a szükséges fát vágták. A bányászat érdekei kivánták meg, hogy a kamara rendszeres erdőgazdálkodást folytasson, a fákat ne össze-vissza, hanem tervszerűen vágassa és az irtásokon új erdőt növeljen. A harmincadosok ellen az volt a legsúlyosabb vád, hogy a bevételt nem szolgáltatták be pontosan minden negyedév végén a kamarai pénztárba, hanem kölcsönadták, kereskedtek vele, éveken keresztül hátralékban maradtak. A negyedévi kimutatásokat és az évvégi számadásokat gondatlanul szerkesztették, hiányosan szerelték fel és elkésve nyújtották be. Gyakran előfordult, hogy a végleges elszámolás előtt meghaltak, olykor meg is szöktek, a kincstárt súlyosan megkárosították. 1 ) A Breiner-bizottság ezen a bajon úgy akart segíteni, hogy a szepesi kamara minden harmincados számára határidőt tűzzön ki, s ha azt elfogadható mentség nélkül nem tartotta meg, negyedévi fizetésének levonásával büntesse. A büntetett harminoadosnak azután nem negyedévenkint, hanem havonkint kellett a jövedelmet beszolgáltatnia és kimutatást készítenie, számadást pedig minden negyedév végén. Ha újból hanyagnak bizonyult, a kamara felfüggesztette állásától, s javaslatot téve alkalmas utód személyére nézve, az ügyet a magyar kamarán keresztül az udvar elé terjesztette. Felhatalmazta a Breiner-bizottság a kamarát arra is, hogy azt a harmincadost, aki a negyedévi elszámoláskor hátralékban maradt, letartóztassa és fogvatartsa mindaddig, amíg a hátralékot ki nem egyenlítette. Gondoskodott a bizottság arról is, hogy a harmincadosok a kereskedőket se károsíthassák meg. A vámcédulakon pontosan fel kellett tüntetniök, *) Mint pl, Cserey Miklós újhelyi harmincados tette.
