Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
lária főhatósága alól a magyar alá, minthogy ennek jelentősége ebben az időben egyre fokozódott. 1 ) A források kétféle magyar irodáról mit sem tudnak. A magyar expedíciót ettől kezdve kancelláriának nevezik, így tüntetik fel az udvari hivatalnokjegyzékek is. Valószínű, hogy a kancellárok, illetve alkancellárok most már gyakrabban megfordultak az udvarban, az év nagy részét azonban továbbra is egyházmegyéjükben vagy birtokukon töltötték. A hivatali munkát pedig ezután is a királyi titkárok végezték, egy-két irnok segítségével. A magyar kancelláriában, amelyet a királyi leiratok jellemző módon őfelsége udvarának magyar kancelláriája (Hungarica suae maiestatis aulae cancellaria) néven neveztek, elsősorban bírósági leveleket állítottak ki. Az igazságszolgáltatás volt a belügyi igazgatás legfontosabb ága, a rendek érdeklődése kizárólag erre összpontosult, ezt szerették volna minél gyorsabbá tenni. Igen érdekes törekvésüknek maradt nyoma az 1542. évi pozsonyi országgyűlésen előterjesztett XLII. törvénycikkben. Ebben, hivatkozva az általános panaszra, a törvénykezés lassúságát kifogásolták és arra kérték a királyt, hogy elődeinek példájára nevezzen ki egy külön bírósági kancellárt, aki a bírósági leveleket olyan esetekben, amikor nincs szükség a magyar tanács meghallgatására, vagy az uralkodó külön felhatalmazására, azonnal kiállítsa. 2 ) A király azonban nem állított fel külön bírósági kancelláriát, sőt ellenkezőleg, az úgynevezett tiszta magyar ügyekben is mindgyakrabban vette igénybe udvari irodájának más expedícióit. A rendek küzdelme a magyar kancellária mellőzése ellen. Az országgyűlés ez ellen természetesen tiltakozott. 1546-ban I. Ferdinánd megígérte a rendeknek, hogy figyelmeztetni fogja kapitányait és egyéb, bármely nemzethez tartozó alattvalóit, hogy a tisztán magyar, azaz igazságszolgáltatási ügyekben engedelmeskedjenek a magyar kancellária rendeleteinek. 3 ) A magyar kancellária illetékességét tehát, akárcsak a magyar tanácsét, a tiszta magyar ügyekre, azaz az igazságszolgáltatásra és az alkotmányra vonatkozó kérdésekre akarta korlátozni. A rendek azonban ebbe nem nyugodtak bele, hanem azt követelték, hogy minden magyar vonatkozású iratot a magyar kancellária állítson ki^ és azokat őfelsége minden nemzetbeli alattvalója érvényesnek tekintse. Újra az idegen katonaságra és tisztviselőkre panaszkodtak, akik Győrben, Komáromban, Szlavóniában, de másutt is mindenütt, a magyar kancellária kiadványait semmibe sem veszik. 4 ) Sőt, 1559-ben már a várakban szolgáló magyar tisztekre és hivatalnokokra is kiterjesztették panaszukat, mondván, hogy a magyar kancellária leveleibe bele sem néznek, nem hogy elolvasnák azokat. Azt állítják, J ) Ezt a feltevést először Bidermann (i. m. I. k., 91. 1.) kockáztatta meg, aki a Kovachichnál (Formuláé Solennes Styli, Pest, 1799. 51., 56. 1.) előforduló cancellaria maior kifejezést csak úgy tudta értelmezni, hogy szembehelyezett vele egy cancellaria minort, s az egyiket a magyar kancelláriával, a másikat pedig a magyar expeditioval azonosította. Holott a forrásokban kisebb kancelláriának semmi nyoma sincs, azok csak irodáról tudnak, amit a Formuláé összeállítója valószínűleg a bírósági kancelláriáktól akart a Mohács előtt szokásos maior jelzővel megkülönböztetni. Bidermann feltevését azutánFellner-Kretschmayr minden további kritika nélkül átvette. 2 ) M. Országgyűlési Emlékek. II., 448—449. 1. 8 ) U. o. III. r 26. I. 4 ) U. o. III., 48. 1.
