Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
hogy azok rájuk nem vonatkoznak, ők csak a német kancellária és kamara rendeleteinek engedelmeskednek. 1 ) A rendek hiába foglalták álláspontjukat törvénybe (1559: IX. t.-c), négy év elteltével óhajukat meg kellett újítaniok, (1563: XXXV. t.-c.) ami azt mutatja, hogy a helyzet semmit sem javult. 1567-ben ismét leszögezték tiltakozásukat, (XL. t.-c.) de újra eredmény nélkül. A sokat vitatott 1569: XXXVIII.t.-c.-ben pedig elismerték, hogy vannaktisztán magyar és vegyes ügyek és látszólag belenyugodtak, hogy a magyar hatóságokat csak az előbbiekben köteles az uralkodó meghallgatni és igénybe venni. Ami a kancelláriát illeti, a tényleges helyzettel szemben még ez a törvénycikk is eredményt jelentett, hiszen az országgyűlési föliratok állandóan szemére vetették az uralkodónak, hogy még a tisztán magyar ügyekben sem magyar kancelláriája útján intézkedik. A rendi dualizmus korszakában az 1569. évi XXXVIII. t.-c. a rendiség egyik mélypontját jelöli. Természetes, hogy amint az erőviszonyok megváltoztak, a megerősödött rendek nem ismerték el ennek a törvénycikknek az érvényét és újult erővel folytatták küzdelmüket a magyar kormányszervek érvényesüléséért. Ez a küzdelem csak lassan hozta meg gyümölcsét. 1580-ban az országgyűlés még mindig azt panaszolja, hogy a magyar kancellária régi jelentőségét majdnem teljesen elveszítette. Csak néhány általános vonatkozású rendeletet ad ki, minden fontosabb ügyet vagy az udvari kamara, vagy a haditanács elé utalnak, úgyhogy ilyenekben a királyi kapitányok a magyar irodában kiállított iratokat egyáltalában nem veszik komolyan. 2 ) Legfeljebb formailag tesznek eleget a törvény rendeletének, amennyiben az udvari kamara és haditanács határozatait a magyar kancelláriában foglaltatják írásba. Még a kiváltságok megerősítését, az úgynevezett nova donatiokat is az udvari kamara intézi. 3 ) 1587-ben a helyzet még mindig változatlan volt. 4 ) Bocskay országgyűlései azután követeléseik közé a magyar kancellária hatáskörének és tekintélyének biztosítását is felvették, de különösképen nem küzdöttek érte, úgyhogy a koronázás előtt hozott 1608. évi IX. és X. törvénycikkek a kérdést nem oldották meg. Csak annyit mondottak ki, hogy a kancellár magyar legyen és hogy az idegen hatóságok kiadványai magyar ügyekben érvénytelenek. Azt azonban nem szögezték le, hogy magyar ügy alatt minden magyar vonatkozású kérdést értenek, úgyhogy az udvar ezt a rendeletet továbbra is vonatkoztathatta az úgynevezett tisztán magyar ügyekre, az igazságszolgáltatásra, kegyelmi és adományozási oklevelek kiállítására. Különben maguk a rendek is ezeket tartották a legfontosabbaknak, amit mutat az, hogy az adomány- és zálogleveleket (donationes et inscriptiones) külön is megnevezték a törvény szövegében. A kancellária szerepe a XVII. században. A XVII. század országgyűlései azután szinte kivétel nélkül foglalkoztak a magyar kancelláriával is. A törvénycikkek azonban csak pár szóban emlékeztek meg róla, rendszerint azt hangoztatva, hogy a korábbi törvények U. o. IV., 218—220., 257. 1. 2 ) U. o. VI., 376. 1. 3 ) Cancellaria vero Hungarica in eum statum redacta est, ut camerae aulicae et cónsilii bellici impérium sequi et veluti seriba eorum esse debeat, mondja egy 1583. április 14-én kelt felirat. U. o. VII., 151. 1. 4 ) U. o. VII., 249—255. I.
