C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
154 1428. március 17. tönözve vasra verve (in féri). Zs. azt mondta, amint Budán lesz, igazságot fog szolgáltatni. Ugyanezt mondta a Lamberteschiekről1 is, és legalábbis ezt megtehetné, hiszen a Lamberteschiek jutalmat érdemelnek, és a többiek sem büntetést, de remélhető, hogy jó vége lesz mindennek. - Giacombino da Iseo (milánói hercegi követ) itteni tárgyalásának eredménye, hogy ma indul innen, és Zágrábba (a Saghabria) megy, hogy ott találkozzon a pécsi püspök, a vránai perjel és Ciliéi gróf csapataival (de’ trovare in punto del brighate del veschovo, e di quello di Cinquechiese, e dei priore de la Verana e dei conte di Zilia), és ezekkel e hónapban átkeljen Lombardiába; a csapatok száma az általa korábban téves információk alapján írtaknál kevesebb: összesen 500 lándzsa van, és lándzsánként 4 lovas (sono in tutto 500 lance, e 4 cavagliper lanca). Zs. további csapatokat is vár oda, amikorra odaérkezik, és nagyon számít a németek támogatására. A huszitákról (degli Usi) egyáltalán nem esett szó. A milánói herceg Zs. engedélyével követséget küldött a török szultánhoz, hogy egyezséget hozzon létre közöttük (avea il ducha mandata ambasciata al Gran Turcho con licenzia del Re per cerchare achordo tra loro), e követség visszatért. Az egyikük egy lombardiai, a másik Francesco da Forli, és azt állítják, hogy létrehozták a megállapodást Zs. és a szultán között, de ezt ő, Piero nem hiszi. A bosnyák király, úgy mondják, egy magyar nőt, Zs. rokonát veszi feleségül,2 a (rác) despota is ezen a földön tartózkodik, hogy Zs.-nál legyen, és segítséget kérjen a kastélyához, amelyik a legjobb kastélya, és ahol ezüstbánya van (II Re di Bosina si dice ancho tore per moglie una Unghera, parente del Re; non dimeno il dispoto è in questa tera per esser dal Re, e cercha soccorso al suo chastello, chè il migliore abbi, e dove è chava del ariento).3 Az itteni információk változékonysága miatt könnyen téves dolgokat írhat, mindenesetre itt azt mondták neki, hogy a milánói herceg által Zs.-hoz írt levelekben az szerepel: Vivat libertas. - A jan. 17-i4 levelükre csak azt tudja válaszolni, hogy engedelmesen elvégzi, amit parancsoltak neki. Sajnálja a genovai híreket. Az (1427.) nov. 8-i jelentésére5 válaszul írt dec. 8-i levelüket csak márc. 12-én kapta meg. Erre azt válaszolja, hogy köszöni a kiutalt kétszáz forintot, és tisztelettel kéri a többit, mivel itt sok a kiadása. Márc. 14-én tért ide Ke vére vissza Zs. engedélyével, aki meghagyta neki, hogy itt várja be, mert ahogy már mondta, nyolc nap múlva itt lesz. Kísérete egyik tagjától, akit bizonyos dolgok elintézésére hagyott hátra, értesült, hogy az illető 14-én találkozott Brunoro della Scala úrral egy Haram nevű faluban, három német mérföldre Zs. tartózkodási helyétől (ehe detto di 14 scontri messer Brunoro dalia Schala a una villa si chiama Aramo, presso dov ’è la maestà, a tre miglie tedesche), aki azért ment Zs.-hoz, hogy sürgesse utazását Itáliába. Isten gondoskodjon a kereszténység békéjéről és Firenze jólétéről! - A jelentés szövege után személytelen szerkesztésű követi feljegyzés: levelét megírása napján Filippo del Benére bízta, hogy adja át (Marco Dandolo) velencei követnek, és erről saját kezűleg külön levelet is írt a követnek, kérve, hogy gyalogos küldönccel továbbítsa azt Velencébe. - Simonyi: Flórenczi okmánytár II. 135-145., teljes szövegű másolat. (ASF, Signori, Dieci di balia, Otto di pratica, Legazioni e commissarie, missive e res ponsive LXIV. föl. 140.) 1 Lásd Giucciardini követ febr. 9-i, Firenzébe írt jelentését (138). 2 Garai Dorottya, lásd II. Tvartko római szupplikációját (362). 3 A követ valószínűleg a Novo Brdo városára és ezüstbányájára gondolt, vö. Boris Stojkovski: A legjelentősebb középkori szerb bányák. In: Határon innen és túl. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István-Weisz Boglárka. Bp. 2021. 263-266. 4 A dátum valószínűleg másolási hiba miatt téves, helyesen: jan. 15. Lásd 59. 5 Lásd ZsO XIV. 1147. sz. 299 Márc. 17. (f. IV. p. Letare) A zágrábi káptalan emlékezetül adja, hogy személyesen megjelentek előttük Zumzedwar-i Miklós fia: László és Tóth (dictus)
