Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
94 [1375]. augusztus 1.–augusztus 27. lós említett fiai, jobbágyaiknak nyájait a Kayanthou-i határra hajtva, azokkal legázoltatták az apát ottani szénafüvét. — Hátlapján, XV. század eleji kéz írásával: Kayantho et Bewnye. Eredeti, papíron, hátlapján mandorla alakú befüggesztett pecsét nyomával, DL 26758. Közlés: DocRomHist C, XIV. 575–578 (román fordításban is). *[1375]. augusztus 1. Az erdélyi káptalan átíró oklevele (DL 30665, Ub II. 224) valójában 1365. augusztus 1-jén kelt (CDTrans IV. 383. sz.). 158. 1375. augusztus 12. ([in] Cluswar, III. d. Laurentii mart.) [I.] Lajos király István erdélyi vajdához vagy annak Baluanus-i és Chichow-i várnagyaihoz. Miután a Deswar-i hospeseket, ezek elmondása szerint, éppen ők háborgatják azoknak a földeknek a birtokában, amelyeket – okleveleik megvizsgálása után – külön kiküldötte: László Wesprim-i püspök útján visszaadatott nekik, a vita elrendezésére saját udvari káplánját (capellanus specialis): Péter Biztricya-i plébánost rendelte ki. Legyenek segítségére. Ugyanezt parancsolja az ezutáni vajdáknak és várnagyaiknak is. — A pecsét alatt kancelláriai jegyzet. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Super terram Vizamus. Eredeti, rongált papíron, a szöveg alatt befüggesztett titkospecséttel, melynek körirata: +S SECR LO[D]OVICI REG, Dés v lt (DF 253315). Közlés: Ub II. 437–438. — DocRomHist C, XIV. 578–579 (román fordításban is). Regeszta: TörtLapok 1/1874. 424 (19. sz., K. Papp M.). 159. 1375. augusztus 14. (in Clusvar, in vig. Assumpt. Virg.) [I.] Lajos király – Demeter erdélyi püspök, királyi titkos kancellár panaszára – megtiltja az erdélyi vajdának, a nádornak, az országbírónak, a megyésispánoknak és szolgabíráknak, a városok és szabad falvak rectorainak, bíráinak és villicusainak, illetve az ország minden jogszolgáltatójának, hogy a püspök népei és jobbágyai, valamint birtoktalan serviensei felett bármiféle ügyben ítélkezzenek, őket megidézzék vagy javaikat lefoglalják, mert ez ellenkezik az egyház jogaival. Ha valakinek ellenük panasza volna, igazát a püspök vagy officialisai előtt keresse, és csak ezek hanyagsága esetén idéztesse őket (nem pedig az említett jobbágyokat) a király vagy a rendes bírák elé. (H. G.) Eredetije ismeretlen, XVIII. századi másolata Pray György gyűjteményében (tom. 51/1, fol. 4 r–v ). A szöveg 1812. évi másolata (DL 37216, pag. 5–6), illetve valamennyi későbbi kiadás Pray közlésén alapszik. — XVIII. századi másolata Cornides Dániel kéziratos Diplomatariumában, OSzK, FolLat nr. 2220, tom. VII. pag. 542. Közlés: Pray: Specimen II. 260–261. — Benkő: Milkovia II. 316–318. — Szeredai: Series 113–114. — Katona X. 590–592. — CDHung IX/5. 38 – 4 0, 164 – 165 (utóbbi tévesen 1377 -re keltezve) . — Hurmuzaki I/2. 22 3 – 224 . — DocRomHist C, XIV. 579 – 581 (román fordításban is). Regeszta: Ub II. 438 . 160. 1375. augusztus 27. (Albe, VI. d. oct. Assumpt. Virg.) János magister Kykelleu-i főesperesnek, Demeter erdélyi püspök vikáriusának az ítéletlevele. Miske nevű Bagou-i nemes fia: kisebbik Jakab a Gyogh-i nemesek: András alvajda fia: László magister és fia: Mihály, továbbá András fiai: János, Imre, Tamás és András, valamint Lukács fia: István ellen előtte indított keresetében, többszöri elnapolás után, 1371. augusztus 1-jén (oct. Iacobi ap.) előadta, hogy Mendzenth birtok, melyet a Gyogh-i nemesek foglalás útján tartanak kezükben, anyai utódlás jogán (iure materne successionis) reá szállott, és ezért kéri
