Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
[1375]. augusztus 27.–augusztus 27. 95 azt magának bírói úton vissza. Miután az alperesek ügyvédjei haladékot kértek a válaszadásra, az ügyet [1372.] január 13-ra (ad oct. Epiph. Dom.) halasztotta (CDTrans IV. 939. sz.), majd e határnapról András fia: László magister halála és egyéb okok miatt többszöri elnapolás után a per tárgyalása 1374. január 13-ra (ad oct. Epiph. Dom.) maradt. Ekkor Lukács fia: István és András fia: Imre személyesen, András fia: János nevében Syolmos-i László ügyvéd, többi testvérük nevében pedig Kolchar (d) István ügyvéd azt válaszolta Myske fia: Jakab keresetére, hogy Mendzenth nekik nagyanyjuktól és szépanyjuktól (ab avo et prothavo) maradt örökjogú birtokuk, mely osztály útján jutott nekik, emberemlékezetet meghaladó idő óta elődeik és ők birtokolják békességben, Jakab nagyanyjának semmi része sem volt benne, következésképpen Jakabot sem illeti semmi sem belőle. Mivel azonban Jakab tanúkkal kívánta bizonyítani állításait, a pert [1374.] május 1-jére (ad oct. Georgii mart.), majd András fia: János közbejött halála miatt október 6-ra (ad oct. Mich. arch.), onnan pedig 1375. január 13-ra (ad oct. Epiph. Dom.) halasztotta, de úgy, hogy írásba foglalta e három alkalommal Jakab által felvonultatott nemes és nemtelen tanúk eskü alatt tett vallomásait. Ezeket a felek akaratából augusztus 22-én (oct. Assumpt. Virg.) a püspöknek és a káptalan tagjainak jelenlétében és közreműködésével megvizsgálva megállapíthatta, hogy Myske fia: Jakab e vallomásokkal nem tudja bizonyítani állításait. Ezért a püspök külön utasítására (ex specialique commissione) Menthzenth birtokot a Gyogh-i nemesek és utódaik tulajdonának ítéli, Myske fia: Jakabnak és utódainak pedig örök hallgatást parancsol. — Arenga. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Adiudicatio super possessione Mendzenth. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Draskovich cs lt: Archivum maius, fasc. 61, nr. 4 (DF 233401). — Tartalmi ái Nadabi László erdélyi alvajda 1413. október 27-i oklevelében, Suky cs lt (DF 255292). Közlés: DocRomHist C, XIV. 581–585 (román fordításban is, tartalmi ái-ból). Regeszta: ZsOkl IV. 1225. sz. 161. [1375]. augusztus 27. (in Zeurino, IV. d. Bartholomei ap.) Miklós magister, István vajda protonotariusa, apósának: István magisternek és testvérének (fr.): Lászlónak, valamint jobbágyainak. Míg a király szolgálatában foglalatoskodik, gazdaságára legyen gondjuk, és jobbágyait nógassák kúriája építésére. Familiarisainak: Bese (d) Andrásnak és Zuchak-i Miklósnak hagyják meg, hogy a király szolgálatában vele együtt fáradozó Gergely házát, amiben tehetik, segítsék, és szántassanak neki, mert marháit eladta. Eredeti, papíron, zárlatán gyűrűspecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 74431. Mivel id. Lackfi István erdélyi vajda (1344–1350) protonotariusát Demeternek hívták (AOkl XXX. 688. sz.; CDTrans III. 1128. sz.), és az ő idejéből nincs tudomásunk délkeleti irányú hadmozdulatról (ami a szörényi kelethelyet indokolná), Miklós magister uraként egyedül a vajdai tisztséget 1372 ősze és 1376 tavasza között betöltő ifj. Lackfi István jöhet szóba (vö. Engel: Archontológia I. 13 – itt Miklós tévesen Lackfi Imre ítélőmestereként szerepel). Ezen belül I. Lajos királynak Garai Miklós macsói bán vezette serege csak 1375 tavaszán foglalta vissza Szörény várát a havasalföldi vajdától (vö. 138, 197. sz.), támaszpontként használva azt a nyári hadmozdulatok során (Holban: Cronica 206–207; Sz 117/1983. 928, 942, 950, 966 [Kumorovitz L. B.]; MedTrans II/1998, nr. 1. 32–34 [Diaconescu, M.]). A levél írója alighanem Lackfi Imre nádor hasonnevű jegyzőjével (54. sz.) azonos, és csak ennek halála (1375. ápr.–jún.) után állt testvére, István vajda szolgálatába. Bese Andrásról 1364–1370-ből ismeretes adat (CDTrans IV. 256, 821, 825, 829. sz.). Közlés: TelOkl I. 75 (1344–1351-re keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 209–210 (román fordításban, 1344–1350-re keltezve). [1375]. augusztus 27.
