Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

1375. február 2.–február 17. 83 124. 1375. február 2. (in Purif. Virg.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-monostor kon­ventje előtt Ws-i Jwanka fia: János tiltja szomszédjait és különösen néhai Péter alvajda fiait Petetelke nevű földjének elfoglalásától, és hogy azt jobbágyaik útján tovább is használják. Ái a kolozsmonostori konvent 1420. március 28-i oklevelében, DL 26867. A leírás szerint a konvent régi, [1383-ban] összetört pecsétjével volt ellátva.  Közlés: DocRomHist C, XIV. 525–526 (román fordításban is). *[1375. február 6. körül] A Hétszék oklevele a kerci apátságnak eladott korláttelki bir­tokrészekről (DocRomHist C, XIV. 526–528) valószínűleg inkább 137[7?]. [február 6. körül] kelt (245. sz.). 125. 1375. február 7. (in Vissegrad, f. IV. p. Dorothee virg.) Imre nádor a somogyi (Symigyiensis) egyház konventjéhez. Idézzék meg Tul-i Mihály fia: Lászlót, Mathyus fia: Jánost és Kerekgardon-i Lukács fia: Jánost Reche-i Balázs fia: Mihály ellenében. (*H. G.) Eredeti, papíron, zárópecsét töredékeivel, melynek körirata: +[S E]ME[RICI RE]G[NI] H[V]NG[R] PA[LA]TI, Bethlen cs bethleni lt: DL 62733. 126. 1375. február 14. (in Valentini mart.) Az erdélyi [egyház] káptalana László alvaj­dához. 1374. december 14-i kérésére (117. sz.) Domokos alvajdai ember, Bálint karbeli pap (presbiter), káptalani kiküldött tanúbizonysága mellett, január 26-án (f. VI. a. Purif. Virg.) Tyburchteleky birtokon [Tyburchteleky-i] Veres (Rufus) János fiait: Pétert és Györgyöt Ottó Clusmonustra-i apát ellenében február 9-re (ad oct. Purif. Virg.) az alvajda elé megidézte. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Vicewoyvode Transsilvano, pro religi­oso viro domino fratre Ottone abbate de Clusmonustra, contra Petrum et Georgium filios Iohannis de Tyburchteleky, ad octavas festi Purificationis Virginis gloriose, evocatoria. Eredeti, papíron, zárópecsét töredékeivel, a kolozsmonostori konvent mlt-ban, LXXVI/29 (DF 275193).  Köz­lés: DocRomHist C, XIV. 528–530 (román fordításban is).  Regeszta: KmLt 55. sz. 127. 1375. február 17. (Bude, sab. a. Kathedr. Petri ap.) [I.] Lajos király a Warad-i káptalannak. Minthogy a mindkét szemére megvakult Warsolch-i Tamás fia: Miklóst bir­tokaival együtt oltalmába vette (vö. CDTrans IV. 335. sz.), küldje ki tanúbizonyságát, ki­nek jelenlétében Kechel-i Egyed fia: Mihály, János fia: János, másik János fia: László, Haraklian-i Terkes (d) András, Bilgesd-i Lőrinc fia: Gergely vagy Raton-i Bud (d) And­rás királyi ember a vak Miklós ügyvédjének útmutatása szerint járja meg Zanoch és War­solch nevű (Karasna vm) birtokainak határát. Ha valaki ennek ellene mondana, mutassa be az ide vonatkozó határjáró oklevelét, vagy a határjárást annak az útmutatása szerint is végezzék el. Ha Miklós e határt elfogadja, vezessék be a birtokba. Ha a szomszédokkal vitára kerülne sor, a vitás terület értékének megfelelő számú szomszéd esküje döntse el, hogy kit mi illet, Miklós azonban egymaga esküjével bizonyíthat. Az iktatást ezután min­den további halogatás nélkül végezzék el Miklós javára, mert ügyét véglegesen lezárni kí­vánja. — Ha a szomszédok vonakodnának esküt tenni, a megye ispánja vagy alispánja, a királyi és a káptalani emberrel együtt, vezesse be Miklóst a vitatott föld birtokába. Belefoglalva a váradi káptalan 1375. július 9-i jelentésébe (151. sz.), Török Bertalan gyűjteménye (DF 244529).  Közlés: DocRomHist C, XIV. 530–532 (román fordításban is).

Next

/
Oldalképek
Tartalom