Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
84 1375. március 7.–március 11. 128. 1375. március 7. (in Wyssegrad, in Cinerum) [I.] Lajos király Vgrin fia: László magister erdélyi alvajdához vagy helyetteséhez (vicesgerenti). Balasteleke-i István fia: néhai Antal leányát: Ilonát, az erdélyi káptalan tanúbizonyságának jelenlétében, lehetőleg személyesen vezesse be apjának Balasteleke és Ponsteleke (!) birtokbeli részei negyedébe, annak ellenére, hogy ő ezeket a birtokokat mint magvaszakadt ember jószágait már korábban László magisternek, a székelyek ispánjának és testvéreinek adományozta szolgálatai jutalmául. Ilona jegyese: Mihály ugyanis – aki Miklós magister Zonuk-i főesperesnek és erdélyi kanonoknak a testvére – az erdélyi káptalan privilégiumával (vö. 73. sz.) igazolta, hogy néhai apósa leendő felesége leánynegyede címén átadta neki Balasteleke birtokában lévő felerészéből a falu közepén folyó patak melletti, két házsoros utcát Gerard fia: Simon házáig, saját udvarházát, a Ffolbyk nevű erdőt, a halastó háromnegyedét és a szőlő negyedét (plateam iuxta rivulum per medium ipsius possessionis decurrentem cum dupplici ordine usque curiam Simonis filii Gerardi, eadem curia in eodem ordine inclusa, adiacentem, cum curia sua propria similiter in ipso ordine plathee habita, in qua personalem habuisset residentiam, ab aliis partibus excisam et sequestratam, ac quandam silvam suam in facie eiusdem possessionis Balasteleke existentem Ffolbyk vocatam, prout ipsa silva a vinea Nicolai dicti Zekul a plaga aquilonis se extendendo in longitudine et latitudine usque silvam Simonis et Michaelis filiorum Laurentii adiaceret, item tres partes cuiusdam piscine sue in facie eiusdem possessionis Balasteleke habite, necnon quartam partem vinearum suarum ubique in territorio ipsarum duarum possessionum habitarum), és kérte mindehhez az uralkodó jóváhagyását. Ezért ő – Demeter erdélyi püspöknek és Scepus-i Jakab comes országbírónak a közbenjárására – úgy döntött, hogy Ilona az apja által neki adott birtokokból, apjának a kúriájával együtt, a szomszédok jelenlétében történő becslés alapján annyit megtarthat magának, amennyit a leánynegyede kitesz. Minthogy az adományosok az elhunyt Antal özvegyét: Margitot kiűzték férje fenti birtokaiból, ismét vezesse be, és oltalmazza meg őt azokban mindaddig, amíg László magister és testvérei ki nem fizetik a neki onnan járó hitbért (dotalitium). Utóbbiak ellentmondására nem kell tekintettel lenni. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1375. április 29-i jelentésébe (133. sz.), DL 28923. A leírás szerint a király nagyobbik pecsétjével volt megerősítve. Közlés: DocRomHist C, XIV. 534–538 (román fordításban is). 129. 1375. március 11. (Thorde, in Invocavit) László erdélyi alvajda előtt Ottó Colusmonostra-i apát – konventje nevében is – tiltakozik amiatt, hogy Tamás fia: János magister Bokan-i közösségnek [ɔ: ispánnak] Nagyfalw és Karazna nevű birtokaihoz tartozó magyar (Hungari) és román (Olachy) jobbágyai a Karazna-i officialis, villicus és vének bujtogatására a fenti egyház Egeres nevű birtokára törtek, onnan sok marhát és más ingóságot elhurcoltak, a panasztevő több jobbágyát megverték, később pedig a birtok jelentős részét, azaz 10 telket (decem curias simulcum omnibus domibus et edificiis in eisdem habitis) felégettek, ezért Egeres nagyrészt elnéptelenedett. (H. G.) Papírra írt, befüggesztett pecséttel megerősített eredetije egykor állítólag a kolozsmonostori konvent lt Irregestrata részlegén volt, jelenleg azonban nem fellelhető. — XIX. századi másolata Kemény József kéziratos okmánytárában (DiplApp III. nr. 133). Bár az eredeti hiánya és az (állítólag) szokatlan szóhasználat miatt felmerült, hogy a szöveg Kemény hamisítványa (LtKözl 59/1988. 211–212 [Mályusz E.]; DocRomHist C, XIV. 539), ?
