Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

MUTATÓK - Név-és tárgymutató

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ A mutató tárgyszavainak kiválasztásakor és rendszerezésekor nagyrészt az előző kötetek gyakorlatát követtük. Ennek megfelelően a mutató tartalmazza a regesztákban előforduló összes hely- és személynevet, a legfontosabb tárgyi címszavakat és azokat az elvont fogalmakat, amelyek számot tarthatnak a történészek érdeklődésére. Az eligazodást közöttük utalások és gyűjtőfogalmak segítik. A helységnevek a történetileg kialakult magyar alakjukban, többnyire megkülönböztető előtag nélkül jelennek meg a mutatóban (pl. Gerendkeresztúr Keresztúr címszó alatt keresendő). A várak még akkor is külön tételként szerepelnek, ha névalakjuk egyébként megegyezik a váralján fekvő település nevével (így külön tüntettük fel a Déva várára és városára vonatkozó adatokat). A történetileg kialakult helységnevet zárójelben, betűhíven, dőlt betűkkel követik az oklevelekben előforduló különlegesebb változatok. Ezt követően a helységnek az 1913. évi Helységnévtárban szereplő, központi intézkedéssel kialakított magyar, majd a hagyományos román, illetve mai hivatalos nevét, valamint szász lakosságú falvak és nagyobb városok esetében ezek német elnevezését soroljuk fel. Ezután a középkori megye, illetve szék, a / jel után pedig az erdélyi településeknél a mai megyebeosztás, míg a Románián kívülieknél az illető ország feltüntetése következik. Végül a helység XVIII–XIX. századi státusát is jelöltük (helység, mezőváros vagy város). Elpusztult települések neve – ha nincs mai változata vagy olvasata – az oklevélben olvasható alakjában szerepel. A hivatalos román és a hagyományos szász névalaktól, amennyiben az ábécérend szerint több tétellel előbb vagy hátrább foglal helyet, utalás vezet a hivatkozásokat felsoroló magyar névhez. A regesztákban szereplő betűhív változat csak abban az esetben jelenik meg utalószóként, ha nehezen lehet következtetni belőle a történeti névalakra. A középkori Magyar Királyság határain kívül eső helységek – amennyiben nincs közhasználatú magyar nevük – szintén a történeti névforma alatt keresendők. Ez általában azonos a mai hivatalos elnevezéssel, de pl. a sziléziai és pomerániai helyneveket német (és nem mai lengyel) alakjukhoz soroltuk be, mert a magyar szakirodalomban többnyire ezek honosodtak meg. Esetenként a / jel előtt itt is szerepel a történeti régió (pl. Pfalz, Mazóvia stb.) neve. A helységnévvel kapcsolatos adatokat a településre vonatkozó egyéb információk követik külön-külön tételekként: lakosainak ismert névadatai betűrendben, tisztségviselőire (officialis, várnagy, plébános stb.), templomára, annak patrocíniumára, várára, malmára, vámjára stb. vonatkozó említések, továbbá a településhez kapcsolódó földrajzi nevek felsorolása. Ezután esetenként a helységről elnevezett család tagjai következnek, majd azok