Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
MUTATÓK - Név-és tárgymutató
394 Név- és tárgymutató az intézmények és közigazgatási egységek (egyházmegye, káptalan, vármegye), amelyek nevüket az illető helységről nyerték. A kötetben szereplő személyek neveit – lehetőség szerint – családokba szerveztük, hiszen a birtoklás szempontjából (is) ezek jelentették a társadalom alapegységét. Ezt annál is könnyebben megtehettük, mivel a 14. század közepétől immár rendszeresen többé-kevésbé állandósult predikátummal említik a nemesi származású egyéneket. Az egyes családok előneve a megfelelő birtoknév után következik. Amennyiben ebből többfélét is használt az adott família, általában az Engel Pál Középkori magyar genealógiájában (CDROM, Bp. 2001) vagy Marius Diaconescu könyvében (Nobilimea Structura nobilimii din Transilvania în epoca angevină . Cluj -Napoca, 2013 ) talá lható névv áltozatot szerepeltet jük , ügyelve arra is, hogy biztosítsuk a folytonosságot a III – IV. kötet névrendszerével (kivéve ott, ahol az időközben tévesnek bizo n y ult : pl. a Szil vási család esetében, mely et korábban – Makkai László nyomán – Má nyiki név alatt szer epelt ettünk, pedig – mint ki derült – ez a falu nem is volt a birtokukban ) . C sak a XVI. század közepe után élt szemé lyeknél, illetve családi le vél táraknál használjuk a hagyományos formában állandósult ve zetéknevet ( pl. I. Rákóczi György erdélyi fejedel em , Wass cs lt ). A kiterjedtebb családok (pl. Kelneki, Losonci, Vas) tagjait, az áttekinthetőség kedvéért, ágak szerinti bontásban soroljuk fel. Így járunk el még akkor is, ha ezen ágak birtokállománya már elkülönült, és önállósodásuk eltérő előnevekben is megnyilvánul, de egyes, közösen vitt peres ügyek és a közös ős gyakori említése még összekötik őket (mint pl. a Kendhidai-rokonság különféle ágait). Ahol azonban ezek a szálak már meglazultak, a korábbi ágakat önállósítottuk (pl. a Szamosfalvi-rokonság egyes ágai immár a Dezméri, Gyerőmonostori, Vásárhelyi címszavak alatt keresendők). A rokon famíliákra viszont ezekben az esetekben is utalunk. Az előnevet zárójelben a többi névváltozat követi, majd a cs (= család) betűjel után esetenként arra a nemzetségre utalunk, amelyből az illető család származik. Ezután következnek az ide tartozó személyek, keresztnevük betűrendjében (ha említik, a keresztnév mellett idézőjelben a ragadványnevet is feltüntettük). Eltértünk a korábbi kötetek gyakorlatától abban, hogy az egyes keresztnevek (mint címszavak) alatt már nem tüntetünk fel minden személyt. A régi eljárás folytatása ugyanis a családnevek általánossá válása miatt immár fölöslegesen kettőzte volna meg az öszszes szereplőt. Csak azok az egyének szerepelnek keresztnevük rendjében (is), akiknek a származására az adott forrás nem utal. Akiket közülük más adatok segítségével sikerült azonosítani, azoknál csupán utalunk az illető családjára; regesztaszámok a családokba nem sorolható – főként papi és közrendű – egyéneknél szerepelnek. A neveket a rangjelző címre (magister, comes) való utalás, az apa és a leszármazottak, esetleg más rokonok nevének feltüntetése, végül az egyes esetekben betöltött szerep (pl. királyi ember, ügyvéd), majd a státus (birtokos vagy lakos). Az azonos keresztnevűek sorozatában előbb a klérus tagjait, majd a laikusokat soroljuk fel, e két kategória ugyanis élesen elválik egymástól. Ezeken belül a sorrend kialakításában – a fentiek értelmében – immár nem a lakóhely vagy birtok neve játszotta a főszerepet, hanem a közvetlen felmenők és a gyermekek neve; csak ezek hiányában voltunk tekintettel a viselt funkcióra vagy működési területre (pl. vármegye).
