Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

282 1383. január 13.–január 20. áldozatul esett, kölcsönösen megbocsátják egymásnak. [2.] A románok engedély nélkül nem legeltethetik állataikat a szászok (Theutonicorum) területein. [3.] A románok kötelezték magukat a Tolmacz és Szelistye (ad Magnam villam Walachikalem) közötti havasok őrzésére. [4.] Kötelezték magukat arra is, hogy nem adnak menedéket gyújtogató, gyilkos és kártevő, embereknek; ha valaki ezt mégis megtenné, a bűnössel együtt égessék meg. [5.] Aki közülük gyújtogatással fenyegetőzött, gyújtogatott, lopott vagy fosztogatott, és ezt hét tanú bizonyítja, égessék meg. [6.] A románok nem hordanak magukkal íjat, hacsak a szükség és a haszonvehetőség meg nem kívánja. E megállapodás tanúi: 1.) a vár románjai közül: Fladmir, Schuka, Petril, Schereban, Neg cel Mare (Magnus), Schereb, Rodbansch, Toma, Oldamar, Straw, Bansch Negru (Niger); 2.) a város részéről: Kende Knez, Lud, Neg cel Bogat (Dives), Radul Negru (Niger), Dauid, Stanbescht, Drewgysch, Dragmer Bobusch; 3.) a Helta-i comitissa részéről: Theodir, Juba, Cristian Phaff és fia: Radul; 4.) Helta közönsége részéről: Gros Schramchet, Clos és testvére. Eredeti, hártyán, három függőpecsét kenderzsinórjával, a keresztényszigeti szász ev. egyházközség lt, nr. 1 (DF 292139). Közlés: CDHung X/1. 132–134. — Értekeződés 118–121. — Bruckner: Beleuchtung 26–27. — Transilvania 5/1872. 104 (Moldovanu, Șt.). — Hurmuzaki I/2. 280–281. — Ub II. 564–566. — Contribuțiuni 196–197. — Jakó–Manolescu 1971. Album 12–13 (14. sz., hasonmással). — Mihăilă 324 (töredék, 1388. január 13-i hibás keltezéssel). — Jakó–Manolescu 1987. 13. sz. (hasonmással). — DocRomHist D, I. 114–116. — Crestomație II. 218–220. — DocRomHist C, XVI. 276–278 (utóbbi három román fordításban is). Regeszta: NemzTárs 1832. I. 395–396 (Gál L.). — DocVal 301–302. 712. [1383. január 13.–március 25. között] [János magister erdélyi alvajda a Clusmonstra-i egyház konventjéhez]. Minthogy Wrkund (d) Mihály felperes [Fygud-i] László fiai: Miklós, Mihály és Benedek, továbbá Gerend-i Miklós fiai: Miklós, László és Zsigmond, valamint Gerend-i Péter fia: Miklós elleni perének (vö. 662. sz.), általa [1382.] május 1-jéről (ab oct. Georgii mart.) (vö. 663. sz.) 1383. január 13-ra (ad oct. Epiph. Dom.) halasztott tárgyalásán Gerend-i Miklós Miklós és Zsigmond nevű fiai nem jelentek meg, bírsággal sújtotta őket, és az ügy egysége miatt (propter unionem cause) a tárgyalást május 1-jére (ad oct. Georgii mart.) elnapolta. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja a nevezetteket idézze a színe elé a fenti terminusra. Tartalmi ái Dobokai János és Sztrigyi Péter erdélyi alvajdák 1407. május 8-i oklevelében, DL 30151. 713. 1383. január 18. (in Cluswar, dom. a. Fab. et Seb. mart.) László erdélyi vajda és Zolnok-i ispán a Clusmonostra-i Szűz Mária-egyház konventjének. Ws-i Iuanka fia: János részére írja át a levéltárában őrzött másodpéldányról Legen, Petelaka birtokra és tartozékaira vonatkozó oklevelét, mert eredetije elveszett. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1383. január 20-i oklevelébe (715. sz.), DL 26858. Közlés: ArhIstRom II/2005, nr. 1. 20 (Diaconescu, M.). — DocRomHist C, XVI. 281–282 (román fordításban is). Regeszta: KmJkv I. 14. sz. 714. 1383. január 20. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Epiph. Dom.) János erdélyi alvajda azt a pert, amelyet Oruzfaya-i István, aki az alvajda ügyvédvalló levelével feleségét: Annát képviselte, bizonyos Fyzkuth-i birtokba való iktatás tiltása miatt a Clusmonos-