Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
250 1381. május 1.–május 7. 602. 1381. [május 1. után] Lochonch-i Deseu fia: László erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ítéletlevele. A Zonuk vármegyei nemesek közössége számára Kene faluban 1379. szeptember 29-én (f. V., vid. in Mich. arch.) tartott közgyűlésén Od-i Mihály fia: Gergely azt állította, hogy a Chethechery nevű föld az ő örökös birtoka, de Machala-i András fia: Miklós és Imre fia: Balázs ismeretlen jogcímen most elfoglalva tartja. Az ügyet ekkor a felek akaratából [1380]. május 1-re (ad oct. Georgii mart.) a királyi udvarba, saját színe elé halasztotta. Minthogy ekkor Od-i Gergellyel szemben Balázsnak és Miklósnak az ügyvédje azt állította, hogy Chethechery föld sohasem volt a felperesé, hanem régtől fogva ügyfelei Machala nevű birtokához tartozott, [1380. május 1.–október 8. között kelt] oklevelével a felek beleegyezésével vizsgálatot rendelt el az igazság kiderítésére (544. sz.). A Warad-i káptalannak erről szóló [1380. október 8–13. között után kelt] jelentése szerint az alperesek javára több szomszéd vallott, mind Gergely részére (572. sz.), ezért 1380. október [22-i] oklevelével úgy rendelkezett, hogy [1381.] április 20-án (sab. p. Passce) az alperesek egyike esküdjön meg, hogy a Chethechery nevű vitás föld Machala nevű birtokukhoz tartozik, a vajdai emberek pedig állapítsák meg annak határjeleit (578. sz.). Miután Od-i Balázs fia: János, apjának a Warad-i káptalan oklevelével megbízott ügyvédjeként, illetve András fia: Miklós május 1-jén (in oct. Georgii mart.) bemutatta a káptalan 1381. április 25-i oklevelét az eskü letételéről (599. sz.), a Chethechery nevű földet az alperesnek ítéli, hogy Machala részeként ezután is birtokolhassák. Eredeti, megcsonkult, lyukacsos, igen rossz állapotban levő hártyán, a szöveg egy része a keltezéssel és a feltehetően hátlapi, befüggesztett pecséttel együtt kiszakadt, DL 28099. Közlés: DocRomHist C, XVI. 40–48 (román fordításban is, április 25. utáni keltezéssel). 603. [1381. május 1.–október 6. között] [I.] Lajos király bizonyítja, hogy [a Benye másként Tyburchteleke birtokért folyó perben 1380. október 6. – 1381. május 1. k özött kelt perhalasztó levele (571. sz.) értelmében] [1381]. május 1 -jén (oct. Georgii mart.) megjelent előtte egyfelől [Kyde-i] Gergely fia: János, másfelől [Ottó kolozsmonostori] apát, továbbá László [erdélyi] vajda ügyvédjeként [prothonotariusa]: Gál magister. Utóbbi egy szelencében (in quadam picside [!]) néhány kiváltságlevelet, pátenst, zárt oklevelet és periratot mutatott be a király előtt, amelyekről Gergely fia: János elismerte, ho gy a per során ezeket adta László vajda kezébe, és az apát is hajlandó volt Tyburchteleke-vel kapcsolatos okleveleit előterjeszteni, mégis a király a bárói bírótársak távolléte miatt (propter baronum suorum cum ipso adiudicantium absentiam) az ítélethozat alt [1381.] október 6 ra (ad oct. Mich. arch.) a különös királyi jelenlét elé halasztotta, és János okleveleit Demeter bíboros, kancellár pecsétjének fejével (sub capite sigilli) lezárva ugyanabban a szelencében visszaadta Gál magister prothonotariusnak. Tartalmi ái Mária királynő 1383. január 24-i oklevelében (716. sz.), DL 28757. Közlés: DocRomHist C, XVI. 289–290, 295–296 (román fordításban is). 604. 1381. május 7. (in Chepel, II. d. Ioh. a. port. Lat.) Erzsébet királyné férjéhez, [I. Lajos] királyhoz. Parancsára kiküldte saját káplánját: János esztergomi (Strigoniensis) prépostot, hogy ellenőrizze a Lochonch-i nemesek Lochonch nevű birtokának határaira vonatkozó és megőrzés végett Esztergomban, a Szűz Mária-kolostorban letétbe helyezett
