Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
146 1377. május 23.–1377. május 30. mennyivel kell megbírságolni László vajdát távolmaradásáért, az alpereseket pedig ellentmondásukért, és hogy melyik félnek kell esküt tennie. Elrendelték továbbá, hogy az erdélyi fehérvári (AlbTr) káptalan küldjön ki három, kanonokinál nagyobb méltóságú tanúbizonyságot, kiknek jelenlétében László vajda felperes részéről Kayla-i Wlkun fia: Ladislaus, Keregh-i Márk vagy Syle-i Péter, István bán fia: Dénes magister felperes részéről Zenthpal-i Barrabas fia: László, Toldalad-i Péter fia: János vagy Galazy László és Miklós, az alperesek részéről pedig Poka-i Elus/Ellus (d) János, Ws-i Juanka fia: János, Abafaya-i Péter fia: János vagy Teremy-i Ponya fia: Mihály királyi emberekként június 18-án (in quind. oct. Corp. Chr.) előbb az erdélyi káptalannak a felek vagy ügyvédeik útján felmutatott [1319. december 4-i ] privilegiális osztálylevele (CDTrans II. 342. sz.) alapján határolják körül az egyes ágaknak az első osztály során jutott jószágokat, majd az osztatlanul maradt erdélyrészi földeken és erdőkben a felek bármelyike által telepített népes vagy puszta falvakat osszák három egyenlő részre , melyek közül egy részt iktassanak László vajdá nak, egy másikat István bán fia: Dénes magisternek . a harmadikat pedig Tamás fia: Dénes magisternek és István fia: Lászlónak, a többiek ellentmondását figyelmen kívül hagyva. Minderről a káptalan az említett október 6 -i terminusra tegyen neki jelentést, hogy ez alapján az ügyben igazságot tehessen . (H. G.) Eredeti, vízfoltos és csonka hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, Erdődy cs galgóci lt, lad. 95, fasc. 11, nr. 8 (D 260). — Másodpéldánya, vízfoltos hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, uo., lad. 49, fasc. 7, nr. 10 (D 261). Közlés: BánfOkl I. 331–336. — DocRomHist C, XV. 233–241 (román fordításban is). Regeszta: ErdődyLt 574. sz. 302. 1377. május 30. (in Scekuluasarhel, III. d. Corp. Chr.) [I.] Lajos király bizonyítja, hogy Cozmateleke-i Jakab fia: János fia: András – Antal nevű fia nevében is – az elődeik által közösen birtokolt Cozmateleke-n (Clus vm) megosztozott unokatestvérével (fr. p.): Mihály fia: László fia: Mihállyal – aki özvegy édesanyját és Péter, János, Kristóf nevű testvéreit is képviselte, noha ügyvédvalló levél nélkül – úgy, hogy a birtok keleti fele a telkekkel és halastóhellyel együtt László említett fiainak, a nyugati fele viszont szintén a telkekkel és halastóhellyel együtt Andrásnak meg fiának: Antalnak jutott, de a szántókat és szénafüveket továbbra is közös használatban hagyták. A felek személyazonosságát Teremy-i Ponya fia: Mihály, Balad testvére (germanus): István és Jara-i László fia: László igazolta. Az osztályt esetleg megszegő fél tíz pensával számított 50 dénármárkát fizessen felerészben az erdélyi vajdának, felerészben pedig az osztályt megtartó félnek. Ha egyik félnek magva szakadna, része a másik félre száll. — A két rész közötti határ leírása: Prima meta incipiretur in quadam fovea magna a parte meridionali, inde flecteretur et ven[iret in quendam] rivulum dictam villam Cozmateleke per medium intersecantem, et saliendo ipsum rivulum in eadem villa iret ad quandam metam terream in platea ipsius ville positam. Abhinc iret versus meridiem in radicem cuiusdam montis Eurhyg vocati inter duas metas terreas, quarum una a parte occidentis ipsis Andree et Anthonio filio suo, a parte vero orientis annotatis filiis Ladislai distinguerent atque separarent, silvam autem ipsorum actenus (!) inter ipsos communem, in facie eiusdem possessionis existentem tali modo ab invicem distinxissent, quod per medium eiusdem silve per lignorum extirpationes quan- 1377. május 30.
