Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1377. május 30.–június 4–11. között 147 dam viam fecissent, et in utraque extremitate ipsius vie ac etiam penes eandem viam in eadem silva quamplures metas terreas erexissent. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260668). Közlés: BánfOkl I. 336–338. — DocRomHist C, XV. 241–244 (román fordításban is). 303. 1377. május 30. (in Diosgewr, III. d. Corp. Chr.) [I.] Lajos király László erdélyi vajdához. Gublinus erdélyi püspök és káptalana elpanaszolták, hogy román (Olachales) falvaikban és birtokaikon élő kenézeik a kenézség címén nekik ideiglenesen (temporaliter) átengedett földeket, réteket és erdőket a földesúri jog (ius terrestrale) megrövidítésével kedvük szerint eladják vagy fiaiknak hagyják örökül, többi jobbágyaikat [a közlésben: román alattvalóikat (subditos Olachos)] pedig szokatlan új adókkal zaklatják, és ily vakmerő és csalárd módokon kivonják magukat a földesúr iránti kötelezettségeik alól (ab onere debite terrestralis subiectionis). Minthogy e terhek alól még azok sincsenek felmentve, akiket a királyi várakhoz tartozó román kerületekben (in districtibus Olachalibus) apáról fiúra meg szokott erősíteni kenézségükben, felhatalmazza (plenum vobis ... impertimur auctoritatis nostre rigorem), hogy – ha kell, a legkeményebb módszerekkel (arctioribus remediis) – szorítsa engedelmességre és régtől szokott szolgálatuk elvégzésére a püspök, a káptalan és mindenki más kenézeit, nehogy ellenszegülésük példája még nagyobb bajt eredményezzen. (H. G.) Eredetije állítólag az erdélyi káptalan lt-ban volt, de jelenleg nem fellelhető. — XIX. századi másolata Kemény József kéziratos okmánytárában (DiplApp III. nr. 137), aki állítása szerint Fancsali Dániel erdélyi kanonok gyűjteményéből vette át a szöveget. Újkori hamisítvány, melyet Kemény az erdélyi román kenézségekre vonatkozó nézetei (vö. Kurz: Magazin 2/1846–1847. 286–339) alátámasztására koholt I. Lajos király 1377. június 1-jei hiteles parancsának (304. sz.) az ismeretében. A hamisítást a célzatosság és az eredeti oklevél hiánya mellett az oklevél szokatlan, újkori latinságú nyelvezete is bizonyítja. Kritikájára: Pall: Diplomatica latină 195 [840. jegyzet]; Holban: Cronica 221 – 224, 230 – 231 ; LtKözl 59/1988. 209 (Mályusz E.); SEER 71/1993. 118 (Rady, M.) . Közlés: Kurz: Magazin 2/1846 – 1847 . 297 – 298 (Kemény, J.) . — Transilvania 5/1872. 81 – 82 (Moldovanu, Șt. ). — Hurmuzaki I/2. 241 – 242 . — RR H 4/1965. 921 – 922 (Holban, M.). — Holban: Cronica 230 . Regeszta: DocVal 270– 271 (tévesen jún. 1 -jére keltezve) . — DocRomHist C, XV. 809. 304. 1377. június 1. (in Dyosgeur, V. d. Corp. Chr.) [I.] Lajos király László erdélyi vajdához. Gewblinus erdélyi fehérvári (AlbTr) püspököt és káptalanát semmiféle újítással se háborgassa abban a régi szabadságukban, hogy jobbágyaik vagy románjaik (ex parte suorum iobagionum seu Olachorum) ügyeiben maguk bíráskodhatnak kizárólagosan. Ái I. Lajos király 1377. június 16-i oklevelében (312. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban, II/23 (DF 277401). A leírás szerint pátens alakban, titkospecsét alatt bocsátották ki. Közlés: Szeredai: Series 116. — Szeredai: Notitia 55–56 (mindkettő kivonatosan). — CDHung IX/5. 148. — Ub II. 471. — DocRomHist C, XV. 244–245 (román fordításban is). Regeszta: ErdKLt 196. sz. (tévesen július 1-jére keltezve). — DocVal 269–270. 305. [1377. június 4–11. között] A Clusmonostora-i konvent László erdélyi vajdához és Zounuk-i ispánhoz. [1377. április 12.–június 4. között] kelt parancsára (260. sz.) Hemhaza-i Antal deák magister vajdai ember, Antal frater pap konventi kiküldött társaságában, június 4-én (in oct. Corp. Chr.), [Hedruhfaya-i] Leukus testvére (germanus): Péter felperes és az alperes férje: [Cykmantul-i] Demeter fia: László magister jelenlétében, ! 1377. május 30. –június 4.
