Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

Pápa nb. Sikafia Benedek alországbíró / Domonkos alországbíró

43

(1245., szept.

23. előtt)

ebullit sub nuce); a

Poutou forrásnál

lévő nyárfák és hársfák; másik nagy út, amely a Nyír hegy alatt vezet Esztergomból Budára.

Átírta: esztergomi keresztes konvent 1244: DL 278. (MKA, Neo-regestrata acta 707. 29.)

Kiadása: ÁÚO VII. 178-179.

Az 1244. évi átíró oklevél szerint az alországbíró poroszlója: pápai István hozta el nekik az oklevelet átírásra. A konvent kiadványa szerint Benedek ekkor már nem viselte az alországbírói címet, csak „tunc tem

poris" (ti.

az oklevél kiadásának idején) volt e hivatalban (1. ÁÚO VII. 185.). Az, hogy nem a pernyertes fél, hanem Benedek poroszlója vitte el átíratni az oklevelet, arra utal, hogy itt egy közvetlenül az írásba foglalás utáni megerősítésről van szó, bár ez azt jelentené, hogy Benedek az átírást megelőző napokban vesztette el hivatalát. Ez nem elképzelhetetlen, de az alországbírói oklevél 1244. évi kelte így is bizonytalan.

___________________________________________ 31

Domonkos alországbíró oklevele (literas dicti

Dominici comitis, ti.

Domi

nico viceiudice

curie

nostre)

szerint Chibirian fiai: Benedek és Sándor a színe előtt pert indítottak Mátyás szepesi (de Zephs) prépost ellen Szebenye (Zebehne) föld ügyében, amit a prépost Ambrus fiaitól: Jánostól és Pétertől vásárolt.

Tartalmilag átírta: +IV. Béla 1245. szept. 23. (RA 819. sz.): Archív mesta Kosice

(Szlovákia), Archivum

secretum, Szebenye

K 1. (DF 269487.)

Kiadása (TÁ): RA 819. sz.; CDSlov

II.

138-139.

IV. Béla oklevelének datációja után egy záradék található, hogy mivel a domonkosok elöljárója nem tud jelen lenni, ezért Achilleus

plé

bános pecsétjével pecséteket („Istam

cum

prior

predicatorum ad presens domi esse

non

potuit,

cum sigillo domini plebani Achillei fecimus roborari" CDSlov II. 139.). A

kiadvány hátulján egy nagyméretű, mandorla alakú pecsétfolt látható (olyan, amely nem jellemző egy egyszerű plébánosra, inkább a préposti vagy főpapi pecsétek méretét idézi). Ezen ok miatt, és mert az oklevél egyéb formailag kifogásolható elemet is tartalmaz, Szentpétery gyanúsnak minősítette, megjegyezve, hogy tartalmilag nem kifogásolható (RA 819. sz. reg. kommentárja). Richard

Mar

sina ugyancsak hamisnak tartotta, és az írásképét a 14. századból valónak vélte. Ugyanakkor ő is kiemelte, hogy az itt található tartalmi elemek (többek között Domonkos alországbíró felbukkanása) nem ad okot gyanúra. Elképzelése szerint IV. Béla oklevelét két hiteles kiadvány szövege alapján készítették a 14. században. Egyrészt Domonkos alországbíró egy valódi, 1245. szept. 23. előtti oklevele alapján, másrészt egy olyan konventi oklevelet felhasználva, amely tartalmazta Szebenye határleírását. Ezután ezen határleírásba toldottak bele olyan elemeket, amely az egész hamisítást indokolta (CDSlov II. 138.). Domonkos alországbíró 1246-ban valóban felbukkan (38. sz. reg.), és mivel úgy tűnik,