Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

III. András

ismeretlen alországbírája / Ismeretlen országbíró

275

(1271-1302)

(1270-es évek-1302)

3) Garai

Miklós

nádor 1377. máj. 25.: DL 106182. (Intézmények irataiból, Székesfehérvári keresztesek konventje 2. 3. 28.)

Kiadása (TÁ): CD IX/5.188-189. (TÁ-2); CD IX/5.198. (TÁ-3); Károly: Fejér vm. IV. 435. (TÁ-2, Keresztesek Prot. III. 289-297.)

A kiadások olyan sok hibát tartalmaznak, hogy szövegét újraközöljük (TÁ-1, jegyzetben a szövegeltérések):

... prima

videlicet

dicti

conventus sub

anno Domini millesimo

CCCmO vigesimo sextoa patenter emanata reperiebatur, quod cum Ilbeygb, Dominicus etc Nicolaus filii Tudbeyg,d Jacobus,

Petrech

et Nicolaus filiie Petri filii eiusdem Tudbeygd possessionem Dws et Petri filii Iwanf in eadem possessione Dws vocata, prope Albam existentis ordine iudiciario iidem requirere voluissent, ratione, quia iidems Dws et Petrus pro suis excessibus et nocumentis quamplurimus mediantibus litteris domini Andree

illustris

regis Hungarie, viceiudicis curie

sue,

capituli ecclesie Albensis, et eiusdem conventus contra predictos filios Tudbeygd extitissent convicti, personis eorumdem condempnandi, et possessionibus omnibus privandi.

a TÁ-2:

M

mo CCCmo XXmo sexto; TÁ-3:

M

mo CCCmovigesimo sexto b TÁ-3:

libeg c

TÁ-2:

- d TÁ-3:

Tuybeg

e TÁ-2:

filius©

f TÁ-3:

Nicolai©

§ TÁ-3:

idem

___________________________________________ 357

Ismeretlen országbíró oklevele szerint (iuxta

formam litterarum iudicis curie domini

regis) egyik

részről Konrád mester és a zselicszentjakabi monostor apátjának (abbas

monasterii Sancti Jacobi

de Zelyz) a

képviselői, másik részről viszlói (de Wynzlov) Iwahun fiai: Pál és Gurgh képviselői a pécsi káptalan tanúsága mellett menjenek ki Basal

(Bosol)

földre Gyertyaszentelő Boldogasszony előtti 8. napon [jan. 26.], és járják meg a föld határait a megboldogult [IV.] Béla király privilégiuma alapján.

Tartalmilag átírta: pécsi káptalan: SNA, Révay család központi levéltára: Oklevelek, Gyulay

1.

24. (DF 259723.)

Kiadása (TÁ): ÁÚO X. 432. Regesztája (TÁ): Styavnyicskai bizottság 44. 24. sz.

Wertner Mór 1276-ra keltezte a káptalani oklevelet, mert az ott megnevezett delegált emberek közül ketten

1276-ban

bukkannak fel egy másik forrásban (Wertner: Nemzetségi kutatások 1.124.). Ez a módszer azonban legfeljebb hozzávetőlegesen keltezheti a kiadványt, hiszen az ottani eseteknek nincsen köze az ittenihez (ráadásul az egyik hivatkozott diploma szintén keltezetlen). Az egyetlen biztos támpont, hogy Bélát már „megboldogultnak" mondják, illetve az említett Óvári Konrád mester életideje, aki 1299-1302 között halt meg (Engel:

Genealógia,

Győr nem 1. Óvári ág 1. tábla). Ennek ellenére valószínű, hogy az oklevél kelte tényleg az 1270-es évekre esik.

___________________________________________ 358

Ismeretlen országbíró oklevele szerint (secundum

formam

litterarum Judicis Curie

domini

Regis) Duruzlaus

mester és Miklós comes

kötelesek