Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 247 1299. nov. 24., Buda A hátlapon István alországbíró saját, 1299 elejétől (vagy már 1298 legvégétől) használt pecsétjének a foltja látható (kb. 40 x 40 mm-es pajzs alakú sigillum). Istvánnak van egy hasonló tartalmú, 1299. szept. 1-jén kiadott oklevele, amiben a pécsi káptalant arra utasítja, hogy Kemény Permán nevű birtokába vezesse be Konrádot Lőrinc fia Tamás királyi ember (316. sz. reg.). Itt azonban nem ebbe a birtokba kell az apát és fiát (tehát nem kizárólag Konrádot!) bevezetni, hanem Kemény négy másik falujának a felébe. Ezen falunevek szerepelnek Erzsébet anyakirályné egy 1282. évi oklevelében is, amelyben szintén elmarasztalták Keményt Konrád és Jakab ellenében (RD 139. sz.). Az itteni, igen rossz állapotban lévő oklevél egyes szövegrészeit e két másik diploma alapján lehet némileg kiegészíteni. A szept. 1-jei alországbírói levélből kiderül az is, hogy Konrád több pert is folytatott párhuzamosan Kemény és falui ellen. A bevezetés kapcsán itt is ugyanaz a királyi ember (Lőrinc fia Tamás), mint ott, továbbá a két oklevél írásképe is igen hasonlít egymáshoz, feltehetően ugyanaz a kéz írta őket. Mivel az a levél egyedülálló módon nem Budán, hanem Csókakő vára alatt kelt, tehát az alországbíró nem a megszokott irodai személyzettel dolgozhatott, ezért ennek az íráskép-hasonlóságnak (illetve az egyéb, tartalmi hasonlóságoknak) tulajdoníthatunk akkora súlyt, hogy feltehetjük: a két diplomát ugyanakkor adták ki. Az alországbíró nyilván egy napon utasította a káptalant, hogy intézkedjenek Kemény ellen, aki az egyik, párhuzamosan ellene folytatott ügyben sem jelent meg. Ezek alapján ezt a levelet is 1299. szept. 1. körűire tehetjük. ___________________________________________ 317 — (comes Stephanus viceiudex curie domini regis) a váci (Waciensis) káptalanhoz: zellői (de Zelew-Zelev) Iván fia Miklóst és Ivánka fia Lászlót 11 bírságban marasztalták el By ter és fiai: Miklós, János és fivéreik ellenében, és Byteréket a bírságok és a per főtárgya miatt háromszor is bevezették Miklós és László Zellő nevű birtokába, Miklósék pedig egyszer sem jelentek meg a király színe előtt, miként ez a By ter officiálisa: Her man által bemutatott oklevélből kiderült. Mindezek miatt az alországbíró kéri a káptalant, hogy adják tanúbizonyságukat, akinek a jelenlétében Danyk fia László királyi ember menjen ki Zellő birtokra István fia Jurk, Buzzad fia Daman, Heym fia Hegen és Jurk fia Dénes értékbecslőkkel együtt, és becsüljék azt fel minden haszonvételével és tartozékával egyetemben. A becsű lefolyását és a birtok értékét pedig írják meg a királynak. Datum Bude, septimo die octavarum Beati Martini confessoris, anno Domini M° CC° nonagesimo nono. Eredeti: az írásának nagy része igen kopott és nehezen olvasható, hártyaszalagoknak való kivágások helye, hátoldalán pajzs alakú zárópecsét halvány foltja - DL 65725. (Balassa család 44. A.) Kiadása: ÁÚO V. 241-242. Regesztája: Karcsú: Vác VI. 123.; Balassa 60. sz. 318
