Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

Márton alországbíró 207 (1294-1296. nov.) (1293-1296) chontológia 36.), így az 1299. évi, István által kiadott oklevél nem téve­dett akkor, amikor a saját magáén kívül más országbírók leveleiről be­szélt, többes számban. Márton alországbíró mellett szól az is, hogy - bár mint említettük, a pecsétfolt nem mérhető le egyértelműen a kiadvá­nyon - biztosan egy kisebb méretű körpecsét volt. Márton sigilluma egy kb. 33-35 mm-es körpecsét volt (DL 50552., DL 89261.), míg István alor­szágbíró pajzs alakú tipáriumot használt. Benedek alországbíró pecsétjét nem ismerjük, ám akkor az oklevél keltezési ideje csak 1298 novembere lehetne, és ez esetben Barleus Péc nb. Apor „dunáninneni" nádor budai alnádora lenne, ami Csák Máté familiárisa esetében eléggé szokatlan, lényegében lehetetlen helyzet volna. ___________________________________________ 261 — levele (littere ... Martini quondam Vice-Iudicis Curiae Regiae), amelyben bírsággal sújtja szadai (de Zoda) Jánost, mert az nem jelent meg hadosz­lás 22. napján Rátót (Rathold) nembeli István fia Kakas mester ellenében. Említi: István alországbíró 1300. febr. 19.: 325. sz. reg. sz. Az említés nem jelzi kifejezetten, hogy Márton bírságleveléről lenne szó, csak annyit ír, hogy a kitűzött határnapon János nem jelent meg, „mint azt a bírságlevélben láttuk" (prout in litteris iudicialibus vidi ­mus contineri). Mivel azonban Márton alországbíró rendelte a feleket hadoszlás 22. napjára a királyi szín (azaz az alországbírói ítélőszék) elé (259. sz. reg.), ezért bizonyos, hogy ő adta ki ezt az oklevelet. Elvileg a király nevében is kiadhatták volna, de amikor István alországbíró pár sorral feljebb összegezte, hogy milyen diplomákat mutattak be neki a felek, csak az esztergomi és az egri káptalant, illetve Márton alország­bíró és a saját kiadványait említette. Ha lett volna közöttük királyi ok­levél, az - mint a legmagasabb rangú bíró kiadványa - biztosan szere­pelne a felsoroltak között. A keltezés is bizonytalan: Márton perhalasztása 1294-1296 közötti három év valamelyikében kelt. Az akkor vezetett hadjáratok október körül értek véget (1. erről részleteseb­ben a DPM 135. és 170. sz. reg. kommentárjait). A bírságot a nagybírók a meg nem jelenés 7. napján szokták kivetni (addig vártak a másik félre), így a hadoszlás 22. napjára adott terminussal számolva az oklevél a had­oszlás 28. napja után kelt valamikor. így a szóba jöhető három éven belül a november hónap közepe-vége a legvalószínűbb keltezési időpont. ___________________________________________ 262 — oklevele értelmében (mediante privilegio ... comitis Martini viceiudicis curie nostre, ti. Andreas ... Hungarie ... rex) István mester fiainak: István­nak, Lochknak és Dezsőnek a Jolsva (llsva) nevű birtokát peres úton Balog (Bolug) nembeli Oth fia Henrik tulajdonául jelölték ki. Tartalmilag átírta: Márton alországbíró: 264. sz. reg. A keltezésre 1. a 268. sz. reg. kommentárját. 263

Next

/
Oldalképek
Tartalom