Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Márton alországbíró 195 (1293-1295). nov. 16., Buda és állítása szerint erről be tudja mutatni a felhévízi (de Calidis Aquis) ke resztesek oklevelét. Az alországbíró tehát egy másik memoriális oklevelében [243. sz. reg.] előírta Mihálynak és fiainak, hogy a mondott okiratokat mutassák be a megszabott határnapra. Végül Simon és Tamás a maguk és rokonaik nevében megkérdezték a felperes Tamást, fiait és rokonait, hogy azon Pöstény (Pehchan) birtok dél felőli részével kapcsolatban perelnek-e, amelyet Simonék nagyapja (avus): Mikó szerzett meg Dedach-tól, Mikótól, Abától, Páltól és Hunth-tól a felperes Tamás engedélyével a budai káptalan oklevele által, vagy más ügyben. Azok egybehangzóan azt felelték, hogy a mondott Pösténnyel kapcsolatban semmilyen keresetük nincsen, sőt, azt meghagyták Mihálynak és fiainak minden tartozékával és haszonvételével együtt, ti. az erdők és berkek felével, az összes malomhellyel, különösen ami az Ipoly (Ipul) folyón, e föld határán van, e téren örökös hallgatást vállalván. Ezen kívül Tamás és fiai azt is vállalták, hogy ha ők, fiaik vagy rokonaik közül a mondott Pöstény kapcsán bárki keresetet indítana, akkor Mihály és fiai ellen legyenek pervesztesek, és ha párbajban lesznek vesztesek velük szemben, akkor a párbajt halálig folytassák (si in duello succubuissent contra ipsos, quod duellum ad mortem fieri debuisset). Azt is elvállalták Tamás és rokonai, hogy ha a birtokkal kapcsolatos megegyezést elfogadják Mihály és fiai, akkor királyi oklevéllel erősítik meg azt. Ezen kívül a felek az alországbíró színe előtt kölcsönösen tilalmazták egymást Pöstény birtok másik felével kapcsolatban, amit Tamás comes az elmondása szerint Miklós főesperesnek adott el. Datum Bude, septimo die vicesimi secundi diey sabbati proximi, que fuit ante festum Beati Michaelis archangeli, anno Domini M° CC° nonagesimo quinto. Átírta: III. András 1298. (RA 4184. sz.): DL 1103. (MKA, Neo-regestrata acta 441. 7.) Kiadása: ÁÚO X. 194-195. Regesztája: MES IL 377. 376. sz. (lat.) A per valójában a birtok másik fele miatt folyt a felek között, ahogy erre az utolsó mondatban utaltak is (és amivel kapcsolatban csak III. András 1298-ban kiadott privilégiumában jutottak nyugvópontra). Itt, ebben a kiadványban csak azt tisztázták a felek, hogy nem a birtok déli részével kapcsolatban van keresetük egymással szemben. Mihály fia Simont királynéi kancellárként említik, az ezzel kapcsolatos archontológiai nehézségekre 1. Zsoldos: Archontológia 253-254. 4. jegyz. ___________________________________________ 244 — (Datum pro memoria): megjelent egyik részről Rywg fia Jób a maga és fivére: Pál nevében a hévízi (de Calidis Aquis) keresztes konvent ügyvédvalló levelével, továbbá Albert fia Péter, másik részről pedig a budai Szűz Mária-szigeti apácák (sorores de insula Beate Virginis de Buda) nevében az officiálisaik: Pál comes és Miklós comes, és Jóbék azzal vádolták az apácákat, hogy azok jogtalanul elfoglalva tartják öröklött Zajcs (Zoych) nevű földjüket, amelynek régi határait a budai káptalan oklevele tartalmazza. Az apácák ügyvédjei azt felelték, hogy a megboldogult [V.] István király más birtokokért cserébe a Taksony (Taxson) nevű földet -
