Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Pál alországbíró 157 (Ebeed) birtokból egy, a Dunánál (in Danubio) lévő halászatot (piscariam), amelyet (vulg.) „tanyának" (Tana) hívnak, továbbá egy hat ekényi földhöz elegendő nagyságú, ugyanott lévő rétet, és mindezzel a konventnek 50 márka kárt okoztak a dékán és a famulusainak megverésével és kiűzésével. Minderre az esztergomi káptalan nevében fellépő - és a káptalan pecsétjével ellátott ügyvédvalló levelet is bemutató - Andronicus mester veszprémi (Vesprimiensis) prépost és királynéi kancellár, Cyprián olvasókanonok, Wrkund esztergomi kanonok és a káptalan nótáriusa: Ányos mester azt felelte, hogy mind a mondott rét, mind a halászati jog (piscatura) a káptalan tulajdona II. András király és fia: IV. Béla óta, azok adományaképpen, és egészen mostanáig meg is őrizte azt a tulajdonában, együtt ue. föld népeivel, akik hajdan galgóci, más néven szolgagyőri várnépek (castrenses de Golgoch, qui Zulgageurienses alio nomine nuncupantur) voltak. A mondott konvent soha nem birtokolta ezeket, és a rét sincs akkora, mint amekkorának állítják, hanem kisebb, mert a határok leírása benne van a sági (de Sag) prépost és konvent oklevelében. Más földeken kívül, amelyeket Péternek, az esztergomi Szent Györgyegyház prépostjának, muzslai (de Musla) nemesnek és rokonainak az adományából kaptak, a vásárlás és adomány útján bírt káptalani földek egy és ugyanazon határok alatt szomszédosán terülnek el, ti. ue. káptalan határain belül, ti. Márton fia Tamás délről és északról elterülő földjei között. Mindezekkel kapcsolatban a káptalan rendelkezik [IV.] Béla két oklevelével, ezen kívül a mondott keresztes konvent és a budai káptalan egy-egy privilégiumával. A király által kirendelt bírák ekkor a konventet is megkérdezték, hogy a mondott halászatot és rétet milyen jogon, vásárlás vagy adomány révén bírják, akik azt felelték, hogy egyik sem, hanem a monostor alapítása óta az övéké mindkettő a határosok és szomszédok beleegyezésével. A bírák azt is megkérdezték, hogy a konvent rendelkezik-e valamilyen okirattal a halászattal vagy réttel kapcsolatban. Azok azt felelték, hogy volt egy privilégiumuk, de a tatárjárás idején (tempore Tartarorum) a tengeren túlra, Akkonba (in Akon) vitték, és mivel most Akkon városát (civitatis Akonensis) elfoglalták és kifosztották, a sorsa teljesen ismeretlen. Azt is kérdezték tőlük, hogy a mondott oklevél tartalmát be tudják-e mutatni valamilyen káptalan vagy konvent átírásában, vagy jelentették-e valahogyan az elvesztését királyi vagy egyéb oklevélben. Azok semmi ilyesmit nem tudtak mutatni. A bírák ezért egyelőre meghagyták a káptalant a vitás tételek birtokában, ám arra utasították őket, hogy a következő húsvét nyolcadán [1292. ápr. 13.] mutassák be a király színe előtt Béla mondott okleveleit, ill. a káptalan és konvent leveleit, és akkor a király azokat megtekintve végső döntést fog hozni - ahogy ez a király erről kiadott oklevelében is áll. A felek meg is jelentek, de mivel a király a mondott nyolcadon távol, az ország alsóbb részein (inferioribus partibus regni) tartózkodott, ezért az utak veszedelme és a békétlen idők gonoszsága miatt ue. felek közös akarattal elhalasztották a pert a budai káptalan oklevele által pünkösd nyolcadára [jún. 1.]. Azon a napon is megjelentek a király előtt, és az esztergomi káptalan törvényes ügyvédjei útján be is mutatta a mondott privilégiumokat a budai káptalan oklevelébe foglaltan [MES II. 321-
